LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A gyerekek nagyon hamar felnőnek, és maguk is felnőttek lesznek. Amikor ez bekövetkezik, a szülőnek nem szabad
megfeledkeznie arról, hogy a gyerekek születésük pillanatától fogva önálló személyiségek voltak. Olyan független emberi lények, akikkel törődnünk kellett, és akik talán egészen másképpen szemlélik az életet, mint mi. A szülő nem vehet részt mindenben, amit a gyerek csinál; a gyerek nem a szülő tulajdona. Ez csodálatos dolog. amikor a gyerek eléri a kamaszkort, úgy érezzük, egy időre
elveszítettük. Ez nagyon fájdalmas. Ilyenkor átvirrasztjuk az éjszakát, arra várva, hogy a „kicsi” hazaérjen végre. Közben tudjuk, ha szóvá tesszük neki a dolgot, nagyon valószínű, hogy valami mogorva választ kapunk. Önállóságra vágyik, mégis szüksége van arra, hogy meghúzzunk az életében bizonyos határvonalakat, mert ebből látja, hogy törődünk vele, sokat számít nekünk. A szülők számára nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, és nagyon könnyű felborítani a kényes egyensúlyt. a mosogatást meg a használt tányérok és evőeszközök konyhába szállítását általában mindenki az anya feladatának tartja. A probléma megoldása a következő: szedd össze a házban fellelhető tálcákat, pakold tele mindet koszos tányérokkal, vidd a gyerekszobába,
építs belőlük tornyot, azután zárd be mellé a gyereket. A célzást mindenki megérti majd, és ezután a srácaid segíteni fognak a
mosogatásban. Legalább egy hétig! milyen fontos megtanulni nemet mondani. Nemcsak a gyerekeknek, hanem
például az ovis vagy iskolás szülői munkaközösségben, vagy olyan helyen, ahol önkéntes társadalmi munkát kell vállalni. Aki még nem próbálta, nem is tudhatja, mit jelent megszervezni a Télapó-ünnepséget, karácsonyi ajándékozást, a farsangi bulin a büfét vagy egy csoportos kirándulást. Amikor a szülői értekezleteken el kell vállalni valamilyen feladatot, az a leghelyesebb, ha üveges szemmel, mereven nézünk magunk elé, és megvárjuk, míg mások jelentkeznek helyettünk.
