Nem betegség

Szögezzünk le egy dolgot! Némely krónikus korság mellékhatásától eltekintve, a kopaszodás („kozmetikai kopaszodás”) nem betegség, mégis férfitársaim nagy része úgy éli meg, ha kihullik a haja, mint egy valóságos Világvégét. Nők esetében ez persze érthető.
Tulajdonképpen egy genetikai, alkati tulajdonságról van szó, mely kinél korábban, kinél később, de van úgy, hogy egyáltalán nem jelentkezik. Ez utóbbiak azok a kedves öreg urak, öreg hölgyek, akiket dús ősz hajkoronáik miatt irigyelnek kortársaik.

Nézzük a dolog jó oldalát. Ha kihullik a hajunk és olyan kopaszok leszünk, hogy a metrón, buszon, villamoson közlekedve egy éppen rajtunk átutazó hajtetű úgy érzi magát a fejünkön, mint Nelson Mandela az északi jégmezőn, még örülhetünk is a kopaszságunknak. Különben is ez most „trendi”.

Még mindig trendibb, mintha mondjuk a fogunk hullana, és röhögve tolhatnánk a szánkba egy karomnyi szemöldökdeszka méretű szivart tátott szájjal a két szemfogunk közzé… Érdekes, ez viszont senkit nem zavar.

Pedig a hajhullásnak a foghulláshoz viszonyítva megvan azaz előnye, hogy nem fáj. Meg az is egy előny, hogy nem kell költeni fodrászra, hajbalzsamra, hajgumira, fésűre sorolhatnám. Ha minden nap megmossuk csillámlóan fények kobakunkat még esztétikus is. Ezzel szemben akár ki is rúzsozhatjuk az ajkainkat, ha elől a középső felső egyes és hármas között némi folytonossági hiány látható, miközben a Deák téren, enyhén tört magyarsággal igazítjuk útba az eltévedt angol turistákat, mert úgy biztosan jobban megértik a magyart, valahogy így: „Menni utca végén sarok! ÉRTED? NEM??? Hát hogy mondani tőlem, neked, hogy értsed meg! SAROK!!!”.
És a körül álló hazánk fiai csak azt hallják, hogy szeretett népünk gyermeke az első fog hiányaként kissé másképpen mondja ki azt, hogy „SAROK”. És röhögnek…

A kopaszodás ellen küzdünk! Mi! Férfiak! Van ez a csodafegyverünk, ez a fésű! Na, ezzel küzdünk!
Képesek vagyunk balról jobbra (széljárástól függően lehet jobbról balra) átfésülni tar fejbúbunkon egyik oldalon direkt ebből a célból hosszabbra növesztett hajunkat, hogy elfedjük tarságunk szégyenét.
Ez különösen akkor feltűnő, ha széljárástól függően hosszúra hagyott „hajpalástunk” önálló életre kelvén egy tarajos sün gyengén röhögni való formáját veszi fel. Ehhez a „hárihoz” eredeti szovjet, SZTK „Krakagyil” szemüveg, kitérdelt öltönynadrág, és lehetőleg kockás, de mindenképpen valamilyen szürke alapon mintás zakó, vagy lódenszerű hosszú kabát illik. Fontos a megjelenés, mert a széljárástól függően tudjuk így kiröhögtetni magunkat.

Másik harci eszközünk a nullás gép! Nem tolsz ki velem hajhullás! Nem várom meg, míg kihullasz! Leváglak! Ez az! Ez trendi! Csak akkor meg a nullást illik hetente használni, mert egy idő után lehet elővenni a fésűt és balról… jobbra… (széljárástól függően)…

Szóval nem betegség… trendi.

Tucsko

Kapcsolódó fórumok:

• balaton tájleíró fogalmazás