A büszkeségéből megalázott nemzetet rövidesen súlyos gazdasági krízis is sújtotta. A weimari kormány a források növelésére hihetetlen mennyiségben bocsájtotta ki a fedezet nélküli bankjegyeket, így 1923-ra a márka jelentősen veszített az értékéből a dollárhoz képest. Ezt követte Németország ipari központjának, a ruhr-vidéknek francia katonai megszállása, arra hivatkozva, hogy a weimari köztársaság elmulasztotta a franciáknak megállapított jóvátétel szállítását. Az eseményekre a munkások sztrájkot hirdettek, és szabotázsokat szerveztek a hadsereg támogatásával. A francia hadsereg beavatkozása eredménytelennek bizonyult, a letartóztatások, és deportálások ellenére a dolgozók nem vették fel a munkát, és nem voltak hajlandóak csakis német főnöknek dolgozni. A német valuta felgyorsuló inflációjával semmivé váltak az egyre jobban nyomorgó közép, és munkásosztály megtakarításai, befektetései. A növekvő kétségbeesés ellenére a kormány nem tett semmit, a gazdasági zuhanás megállítására, azt remélve, hogy a válságra hivatkozva semmissé nyilváníthatják a közadósságokat, és a jóvátétel fizetését. Ezzel viszont a köztársasági rendszerből kiábrándult személyek tábora is ugrásszerűen gyarapodott, akik egyébként sem tudták megbocsájtani a nemzet megalázásával felérő versaillesi békediktátum elfogadását. 1923 szeptemberében a bajor kormány nyíltan szembefordult a weimari rendszerrel, és rendkívüli állapotot hirdetett. A bizonytalan légkörben kiváló lehetőséget látott egy feltörekvő vezető, akit Hitlernek neveztek, hogy vezetése alatt egyesítse ezeket a hazafias erőket, és általuk magához ragadja a hatalmat .A november 8-án végrehajtott müncheni „sörpuccs” azonban kudarcot vallott, és Hitlert bebörtönözték.
Címkék1920 belpolitikai válság második világháború németország
Ezt mindenképpen olvasd el!
A Polgári Demokratikus forradalom győzelme: Az „Őszirózsás forradalom”
1918. október 28-án hatalmas tüntető tömeg indult a budai várba, hogy József főhercegtől, a király …