LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A jövő lehetséges (és kívánatos) útja a társadalmi nevelés fokozatos kiterjesztése. Az a folyamat tehát, amelynek során az állami gondozó-nevelő intézmények mindinkább átveszik a gyermeknevelés gondjait. E folyamat napjainkban, s éppen a szocialista országokban kapott nagy lendületet. A Szovjetunióban például a legutóbbi 20 évben szinte robbanásszerűen nőttek az intézményes nevelés lehetőségei. 1971 és 1976 között mintegy 2 millióval nőtt a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma, s összességében már eléri a 12 milliót, vagyis az iskoláskor alatti gyermekek számának egyharmadát. (A városi gyermekek között sokkal magasabb az arány.) 1975-ben már több mint 7 millió volt a napközi otthonban vagy „egész napos iskolában” elhelyezett tanulók száma, csaknem négyszer annyi, mint 10 évvel azelőtt. A szovjet bentlakásos iskolákban 1976-ban kb. 1,5 millió iskolás tanult.
104 Hazánkban is hasonló fejlődés figyelhető meg. 1950 óta pl. az óvodába járó gyermekek aránya 23,5%-ról kb. 80%-ra emelkedett; az általános iskolai napközis tanulók aránya ugyanezen idő alatt 1,6%-ról kb. 30%-ra nőtt, s a diákotthonok lakóinak száma is megtöbbszöröződött. Feltételezhető, hogy az ezredfordulóra az általános és középiskolások többsége egész napos vagy egész hetes oktató-nevelő intézményben nyer elhelyezést. Néhány évtizeden belül megvalósulhat tehát, amit már Marx és Engels előre láttak, hogy ti. a család nevelési szerepét, feladatkörét mindinkább a társadalom fogja átvenni, és jól képzett hivatásos nevelők gondjára bízza. Ebben látták a női egyenjogúság teljes megvalósulásának feltételét, és a gyermekek sokoldalú fejlődésének biztosítékát. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a szülők gyermeknevelési felelőssége teljesen megszűnik, már csak azért sem, mert legnagyobbrészt éppen szülők lesznek azok a jól képzett, hivatásos nevelők, akikre a társadalom az intézményes nevelést rábízza. A jövő nevelési intézményei (egész napos iskolái, nevelőotthonai stb.) nemcsak tudományos alapon megtervezett és megszervezett intézmények lesznek, hanem igazi, közösségi otthonok is, amelyekben egy-egy „nevelőszülőre” vagy szülőpárra kb. 10-15 gyermek jut.
