LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ha a házasság jellege, tartalma ellentétben áll a társadalmi rend jellegével, ez számottevően akadályozhatja a társadalmi célkitűzések, feladatok megvalósítását. A patriarchális, zárt házasság, mint láttuk, a klasszikus polgári társadalomnak felelt meg, s a mi korunkban már kölönc, visszahúzó erő szerepét játssza a társadalmi fejlődésben. A szocialista társadalom jellegének, értékrendszerének az egyenlőségelvű házasság felel meg – különösen akkor, ha tudatosan is a kollektivizmusra és más szocialista célokra orientáljuk. Ez nem nehéz feladat, mivel a nyitott házasság a társadalom egésze felé is nyitott. E nyitottság sokféleképpen nyilvánulhat meg. Jelentkezésének fő területei: a társadalmi szolgáltatások, a munkahely, a tömegszervezetek és az iskola. A hagyományos, zárt házasság és család – a közművek ma már természetesnek számító szolgáltatásaitól (víz, villany stb.) és a rádió- vagy tévéműsortól eltekintve – jóformán semmilyen társadalmi szolgáltatást nem vesz igénybe. (Meglepő adatokat olvashatunk erről pl. H. Sas Judit 1976-ban megjelent könyvében.) A gazdálkodási funkció kapcsán láttuk, hogy az elszigetelt magánháztartás semmiképpen sem lehet a jövő útja egy szocialista társadalomban. A szolgáltatások igénylésére, elfogadására vagy a háztartási társulásokba való belépésre viszont úgyszólván csak a korszerű házasság képes.
A munkahelyi kollektívához való viszony ápolására, aktívabbá tételére a korszerű házasságban sokkal több lehetőség van, részben éppen a háztartás redukálása folytán. Másrészt a személyiségfejlődési orientáció fogékonnyá tesz az emberi viszonylatok, mint az egyéni igények fejlesztésének és kielégítésének forrása iránt. A korszerű házasságban élők érdekeltebbek abban, hogy a munkahelyi kollektíva valóban eleven, fejlődő közösség legyen, mert ez saját fejlődésüket is elősegíti. Ezért a munkakapcsolatokon túl az emberi viszonylatokra nagyobb súlyt vetnek; nem zárkóznak magukba, hanem igyekeznek bekapcsolódni a közösség életébe, mert fejlett a közösségi igényük, a különböző fajta kapcsolatokra irányuló szükségletük. Tudják ugyanis, amit Marx úgy fogalmazott, hogy az ember belső gazdagsága valóságos kapcsolatainak gazdagságától függ.
S akkor nem okoz problémát, hogy a házastársak más-más munkahelyi kollektívába tartoznak, hiszen külső kapcsolataikat szabadon alakíthatják. A szabadság azonban nem jelent elkülönülést: a szakmai, munkahelyi ügyek-gondok megbeszélése a házasélet napi programjához tartozik.
