Ókori és középkori meddőség és kezelése

A középkori felfogás szerint a gyermektelenség mindig a nő hibájából következett be. Azonban ma már tudjuk, hogy a férfiak és a nők között megközelítőleg egyforma arányban fordul elő a meddőség.
A középkorban a terméketlenséget Isten büntetésének tudták be, vagy pedig valamilyen régebbi rossz cselekedet következményének. Mivel a szervi okokkal nem voltak tisztában, ezért kezelni sem tudták ezt a problémát, inkább különféle áldozatokkal, babonákkal, imákkal próbálták a kívánt terhességet elérni. Nem túl bizalomgerjesztő, mindenféle ürülékből, nyúlméhből, tejből és vérből álló italokat javasoltak a gyermeket akaró nőknek.
Az ókorban különböző ráolvasásokat, termékenységi szobrokat és gyógykeverékeket alkalmaztak a termékenység fokozására. Egyes kultúrákban a meddőnek hitt asszonyokat akár meg is büntethették, sőt meg is ölhették. A középkori uralkodói családokban kiemelkedő jelentősége volt az utódnemzésnek és amennyiben a királynő nem tudott valamilyen oknál fogva szülni, a házasságot fel is bonthatták. A középkorból ered számos termékenységi hagyományunk, mint például az esküvői rizsszórás vagy a húsvéti tojás.
Hippokratész volt az első, aki a meddőség testi okait kutatta és különböző keverékeket is alkalmazott rá. Viszont már a 18. században életmódváltást javasoltak a gyermekáldásra váró nőknek, ivókúrákat, beöntést és érvágást is alkalmaztak a test méregtelenítésére.
A reneszánsz időszakától kezdve mondható el, hogy a gyermektelenség okaira nagyobb figyelmet fordítottak, és elkezdték vizsgálni az emberi testet. Azonban ez nem jelentette azt, hogy a korábbi felfogás – miszerint a meddőség oka csak a nő lehet – változott volna.
A 20. században az orvostudomány grandiózus fejlődésével változott meg csak a helyzet. Ekkor fedezték fel ugyanis, hogy a terhességhez spermium és petesejt szükséges, tehát a terméketlenség oka akár a férfi is lehet. Ezután fejlesztettek csak ki különböző eljárásokat a terhesség elősegítésére, amely a lombikbébi program kialakulásához vezetett végül.