LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A háború kirobbanásakor Olaszország nem hadviselőnek nyilvánította magát. A gyors német sikerek és Franciaország várható összeomlása láttán azonban hirtelen fontossá vált számára a hadbalépés. Olaszország 1940. június 11-én megtámadta a már vereség szélén álló Franciaországot.
„Csak néhány ezer halottra van szükségem, hogy leülhessek a hadviselő felek között a béketárgyalások asztalához.” – jelentette ki Mussolini, mikor megtámadta Franciaországot.
A fasiszta hatalmak (Németország, Olaszország és Japán) együttműködésüket 1940. szeptember 27-én az ún. háromhatalmi egyezményben fonták szorosabbra. A szövetség elsősorban Anglia és potenciális partnere, az Egyesül Államok, esetleg a Szovjetunió ellen irányult. A háromhatalmi egyezmény célja nem a katonai együttműködés összehangolása volt, hanem a három hatalom érdekterületeinek elhatárolása.
1940 szeptemberében az akkor angol partnernek számító Egyiptom ellen olasz támadás indult, a támadás azonban hamarosan kifulladt. A felajánlott német segítséget az olasz hadvezetés ekkor még visszautasította, mert egyedül szeretett volna győzelmet aratni. Mussolini féltékenyen figyelte Németország balkáni előretörését is, 1940 nyarán ugyanis a német-román egyezmény értelmében az olajkutak védelmére német katonaság vonult be Romániába. Olaszország október végén megtámadta Görögországot. A görög hadsereg azonban nemcsak visszaverte a támadást, hanem a már korábban olasz megszállás alá került Albániába is behatolt. A görög kormány Angliához fordult segítségért.
