Ön dönt, iszik vagy beteg lesz

Dr. F. Batmanghelidj orvosprofesszor betegségmegelőző nézeteit már több tucat orvosi konferencián adta elő, melyek terjesztésére civil szervezetek is létrejöttek.
No, de minket a betegségek megelőzésének, a fájdalmak csökkentésének gyakorlati megvalósítása érdekel. Nézzük, mi is ez a felfedezés.
Tudjuk, hogy az újszülöttek testének kb. 75-80%-át víz képezi. A felnőtteknél ez az arány kb. 60-70%.
Pl. egy 80 kg súlyú felnőtt szervezet kb. 48-54 l vizet tartalmaz. Az agy 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz.
A professzor kutatásai alapján rájött, hogy a legtöbb testi betegségünknek – köztük az ízületi bántalmaknak is – a krónikus, folyamatos vízhiány az egyik oka. Az emberi testben egy igen bonyolult, ámde célirányos vízszabályozó rendszer működik, amely vízhiányos állapotban készleteinket a megfelelő elsőbbségi szabályok szem előtt tartásával csoportosítja át. Azaz elsődlegesen az agyunkat táplálja, aztán a létfenntartó rendszereinket, és így tovább a szervezetünk működéséhez nélkülözhetőbb szerveinkig, mint például az ízületeink. Vagyis az ízületeinknek alig-alig jut már a test véges vízkészletéből, ha nem elégséges a folyadékbevitel.
A probléma ott kezdődik, hogy a vízhiányos állapotot mindenki a szomjúság kialakulásával, a „száraz száj” érzéssel azonosítja. Holott a száraz száj érzés a vízhiánynak már egy elfajult állapota. Ilyenkor szervezetünk már régen szomjazik, csak mi még nem vesszük észre. Hosszú évek alatt hozzászoktatjuk magunkat a szomjúság egy bizonyos mértékig való elviselésére. Sokan napi fél-egy liter vizet is alig iszunk meg, mert nincs szomjúságérzetünk.
Nem ártana pedig elgondolkodnunk azon, hogy ha testünk főleg vízből áll, hogy tud normálisan működni, ha nem iszunk rendszeresen folyadékot?
Ha nem ismerjük fel tényleges vízszükségletünket, egyre növekvő mértékben válunk vízhiányossá, és a kor előrehaladtával krónikus dehidratáltság jelentkezik a testünkben.

Nézzük meg, hogy milyen következményei lehetnek a vízvesztésnek:
• a vér túlzottan besűrűsödik;
• növekszik a káliumkoncentráltság, ezáltal szomjúságérzet alakul ki; (Ez a szomjúságérzet már egy elkésett jelzés! Ilyenkor a vízveszteség már nagyobb, mint a testtömeg 1%-a, ami kb. háromnegyed liter víz hiányát jelzi!)
• emelkedik a pulzusszám; (A szívnek percenként 3-5 ütéssel többet kell végeznie a normálisnál ahhoz, hogy a sűrűbb vért a sejtekhez pumpálja, hogy a sejtek az izommunkához szükséges oxigénhez továbbra is hozzájussanak.)
A teljes megértéshez szólni kell a szomjúságérzetről.
Minél idősebb valaki, annál kisebb a szomjúságérzete, ezért idősebb korban fokozottabban kell figyelni a folyadékpótlásra. A szomjúságérzet alapján a tényleges vízveszteségnek csak felét vagyunk képesek pótolni. Ha kemény fizikai munkát végzünk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni a fokozott folyadékpótlásról, pedig a szükséglet ilyenkor elérheti akár az óránkénti 1-2 litert is.

Az emberi szervezet normál esetben naponta átlagosan majdnem 2,5 liter vizet veszít:
• bőrpárolgás, izzadás: 500 ml
• kilélegzett levegő: 350 ml
• széklet: 150 ml
• vizelet: 1500 ml

Ennyit kellene tehát minimálisan pótolnunk, de inkább többet, mit kevesebbet.
A vízveszteség következtében a leggyakoribb tünetek a következők: türelmetlenség, emelkedő pulzusszám, émelygés, szédülés, fejfájás, száj kiszáradása, homályos látás, izomgörcsök, ízületi fájdalmak, ráncos bőr.
Reumatológusok szinte mindig megkérdik a betegeiket, hogy isznak-e elég folyadékot. Nem véletlenül, ugyanis a folyadékhiány súlyosbítja a reumás fájdalmakat. Mint a fentiekben olvasható volt, a belső vízszabályozó rendszer „teendői” között az utolsó helyre szorul az ízületek ellátása. Igyekezzünk lehetővé tenni, hogy az ízületeknek is jusson elegendő folyadék. A vízen kívül a zöldségekből préselt természetes ivólevek – a répalé, a zellerlé, a káposztalé és a paradicsomlé – jelentősen csökkentik a reumatikus ízületi fájdalmakat. Igyunk tehát eleget!