LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az önmegismerés ugyanazon ismeretelméleti eszközök segítségével megy végbe, mint a külső valóság megismerése, tehát érzetek, észleletek, önmegfigyelés, önmagunkon való elgondolkodás stb. segítségével. Továbbá az önmegfigyelésben, szemmel láthatólag, a visszacsatolásnak ugyanaz a mechanizmusa működik, mint a külső önszabályozás esetében. A gondolatok pillanatnyi folyamata mindenekelőtt a belső beszédben realizálódik, melynek külső kimenetei redukáltak. A visszacsatolás révén az emberi „Én”állandó információt kap arról, hogyan és merre irányul a gondolkodás folyamata. Hasonlóképpen áll a helyzet az érzékeinkkel is, amelyek szintén rendelkeznek visszacsatolásos kimenetekkel. Képzeljük el, mi történne, ha hirtelen tilosnak és megbízhatatlannak nyilvánítanák az emberek minden magukra vonatkozó szóbeli beszámolóját. Ez nemcsak azzal lenne egyértelmű: —”Ne higgy senkinek”, hanem azzal is: —”Ne higgy önmagadnak”. Vajon lehetséges lenne ilyen körülmények között normálisan élni a világon?
Amikor nyomatékosan hangsúlyozzuk az önmegfigyelésnek, mint a pszichikus jelenségek önmagunk és mások által történő megismerését szolgáló szükségszerű és lényeges eljárásnak tudományos és életbeli értelmét, egyben alá kell húznunk azt is, hogy nem ez az egyetlen módszer, és hogy hatékonysága megnövekszik, amennyiben egyesítjük a pszichikum tanulmányozásának nagyszámú más módszerével.
Szigorúan meg kell különböztetnünk, mennyire célszerű e módszer használata a különböző feltételek között. Egy dolog az, amikor az embernek életérdekei fűződnek a helyes önmegfigyeléshez és önértékeléshez, például a megbetegedés, az őszinte megbánás eseteiben, vagy amikor magát akarja megérteni életének valamely sorsfordulóján. S egészen más dolog, amikor valamiféle okokból az ember nem érdekelt abban, hogy feltárja önmagát, sőt egyenest nem akii- olyannak mutatkozni, amilyen valójában, hanem hamis benyomást szerelne kelteni.
