A jelenlegi gazdasági, illetve politikai helyzet igen sok ember életét nehezítette meg.
Munkahelyek szűntek meg, piacképes szakmák váltak értéktelenné, és ez az emberek gondolkodásmódjára is rányomta a pecsétjét.
Ilyenkor könnyen pesszimistává válunk, elveszítjük Önmagunkba vetett hitünket, és nem merünk, de nem is tudunk tervezni.
Mit tegyünk hát?
„Mindenki a maga sorsa kovácsa…” – vallja a mondás.
De mennyire igaz ez?
Mit tehet egy adott egyén, ha a tőle teljesen független környezeti hatások meggátolják kreatív valója kiteljesedésében?
Mikortól válik az ember a maga sorsáért felelőssé?
E kérdésben igen megoszlanak a vélemények.
Annyi biztos, hogy bár a körülöttünk zajló változásokról nem tehetünk, azokat befolyásolni nem tudjuk, viszont küzdenünk igenis kell!
A nyomás alatt lévő emberek bizonyítási kényszere megnő, a tartósan rossz, vagy instabil anyagi helyzetben élők kitörése szándéka az egekbe ugrik, és ez a szükséges rossz megadhatja a kellő lökést.
Fontos, hogy megtanuljuk, amiről nem tehetünk, azért felelősek se lehetünk, így nem szabad magunkat okulni az esetlegesen kialakult rossz helyzetért!
Akarnunk kell dolgozni, tanulni, fejlődni, és tenni is kell érte!
A legtöbb nagyvállalat ingyenes átképzés kínál az adott munkakör betöltéséhez, ami nagyszerű lehetőséget jelenthet.
Egy önmagában sem bízó ember nem várhatja el, hogy egy állásinterjún komolyan vegyék, és bizalmat szavazzanak neki.
A legnagyobb segítséget egy olyan Pár/Társ nyújthatja, aki felismeri ezt a helyzetet, és türelmesen, támogatólag áll mellettünk, és nem nógat minket.
Egy újabb mondás szerint nincs lehetetlen, csak tehetetlen…
Amennyiben ez így van, mindenre van megoldás, már csak tenni kell érte, és el kell fogadnunk azt a tényt, hogy Rómát se egy nap alatt építették.