LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Egy nő számára nem a harc a fontos, hanem elsősorban annak elkerülése.
Nem is tudjuk, de az áldozatok 90% önmagának köszönheti, hogy azzá vált.
Vannak tipikus „balekok”, akik egész életükben csak áldozatok voltak. Ezt részben, de nagy mértékben maguknak köszönhetik.
Ezt nevezi a kriminológia „az áldozat ráutaló magatartásának”
Például:
Egy hölgy éjszakai szórakozóhelyen, kihívó öltözetben, idegen férfiak társaságába vegyül – esetleg velük alkoholt fogyaszt – és egy kihalt területen keresztül haza indul, esetleg az idegenek,(az alkalmi ismerősök) kocsijába ül ….
Ugye folytatni tudnák a történetet? Vajon magának is köszönheti-e amit kap?
Íme a következőkben néhány tanács azokra a viselkedési formákra, amikkel elkerülhetjük, hogy „kinézzenek” maguknak.
– Legyünk határozottak. Úgy közlekedjünk, hogy céltudatos, határozott, magabiztos ember látszatát keltsük, még ha félünk is.
– Tekintetünk kemény, előre tekintő legyen, ne nézzünk senki szemébe, de ne is süssük le. Figyeljük környezetünk.
– Ha várakozunk (busz, villamos) húzódjunk ki a sötétből, ne álljunk kapualjba, álljunk távolabb az agresszívabb társaságtól. Ha szükségét érezzük, menjünk gyalog egy megállót.
– Álljunk közelebb a nagyobb, normálisan viselkedő társasághoz, hogy azt gondolják velük vagyunk és nem egyedül.
– Az ismerkedési szándékot nem feltétlenül kell elutasítani, de nagyon közvetlennek nem szabad lenni.
A merev elutasítás dühöt vált ki, a közvetlenséget félreértik. Mindkettő baj forrása.
– Ne akarjunk békebírák lenni. Amihez nincs közünk, abba ne szóljunk bele.
– Kövessük a régi jól bevált „okos enged, szamár szenved” elvet.
– Kerüljük a sötét sikátorokat, aluljárókat, parkokat, lehetőleg mindig a kivilágított útszakaszokon közlekedjünk.
– Keressük a „normális” emberek társaságát.
– A nyitva levő üzletek előtt nagyobb biztonságban vagyunk, mint a kocsmák, szórakozó helyek előtt.
– Ne sajnáljunk kerülni pár száz métert, hogy a zebrán menjünk át az aluljáró helyett, vagy egy kis plusz sétával kerüljuk ki a parkot.
– Ne öltözzünk kihívóan.
– Ne tűnjünk szánalmas elesettnek.
– Ne legyünk ittasak.
– Ne fitogtassuk pénzünket, ékszereinket, értékeinket.
A kábítószerről nem érdemes beszélnünk, mert aki annak hatása alá kerül, úgysem tudja felmérni helyzetét, esélye sincs arra hogy ne áldozatként végezze!
Végül összesítve:
Bízzunk ösztöneinkben, megérzéseinkben, higgyünk nekik, és cselekedjünk olyan formán, hogy megnyugodjunk!
Ha félünk, félelmünket mások is láthatják rajtunk, ezt kihasználva megtámadhatnak.
Kerüljük el a félelem forrását, ettől megnyugszunk!
