LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kis tömegű, sok milliárd évvel ezelőtt keletkezett fősorozati csillagok éppúgy öreg csillagoknak tekinthetők, mint azok a nagy tömegű csillagok, amelyek rövidesen szupernóvaként fel fognak robbanni, jóllehet még egymillió évet sem éltek. Nagyszerű látványt nyújtanak a haldokló öreg csillagok. Amikor egy csillag magjában elfogy a hidrogén, akkor a hidrogén égése a magot körülvevő héjban folytatódik. Ahogy fogy a tüzelőanyag, ez a héj fokozatosan kifelé húzódik a csillag légkörében. A sugárzás egyre táguló forrása felforrósítja a csillag külső légkörét, amely kitágul, ezért lehűl. A folyamat eredményeképpen nagyobb méretű, de viszonylag alacsony felszíni hőmérsékletű csillag keletkezik. Roppant méretének köszönhetően továbbra is fényesen ragyog, bár egyes vörös óriásokat elrejtenek a szemünk elől a csillagot körülvevő, kiterjedt porfelhők. A vörös óriások felszíni hőmérséklete 2000-4000 °C között szokott lenni, sugaruk pedig a Napénak 10-100 szorosa. Minthogy a csillagok ilyen hatalmas méretűek, a gravitáció alig van hatással a legkülső rétegeikre, ezért rengeteg anyagot veszíthetnek, ami az intersztelláris anyagot gazdagítja. Az anyag csillagszél formájában is kiáramolhat, de sok esetben planetáris ködöt hoz létre.
Amikor a nagyon nagy tömegű csillagok kitágulnak, még a vörös óriásoknál is nagyobbra fúvódnak fel. A vörös szuperóriások sugara a Napénak akár több százszorosa is lehet. Akárcsak a vörös óriásokban, ezekben is hidrogénhéjégés folyik, ezért a csillagok elhagyják a fősorozatot. Amikor befejeződik a héjban a hidrogénégés, összeomlanak, és a héliumból álló mag eléggé felforrósodik ahhoz, hogy megkezdődjék a hélium átalakulása szénné és oxigénné. A héliumból álló mag égése rövidebb ideig tart, mint a hidrogéntartalmú magé, és amikor a magban a hélium is elfogy, a hélium égése is a magot körülvevő héjban folytatódik. Ha a csillag elég nagy tömegű, akkor egészen a vasig felépülhetnek benne az elemek. Végül a szuperóriások szupernóvaként fejezik be életüket.
