Örökös fogyókúra

Hihetetlen, hogy néhány embernek egész életében figyelni kell súlyára. Valakinek az a gondja hogy túl kövér, a másik véglet pedig örökösen azzal szenved hogy egyszerűen nem tud meghízni. Nálam is ez így van. Mármint az előbbi, hogy állandóan fogyókúrázok. Akik ismernek, és mesélem nekik, hogy milyen fogyókúrába kezdtem már csak legyintenek, hogy ugyan már, amióta ismerünk Te mindig fogyókúrázol. De engem ez nem zavar… Tényleg mindig hiszek magamban, hogy majd hétfőtől vagy 1-jétől minden megváltozik, elképzelem, ahogy lefogytam és majd dícsérnek, csodálkoznak rajtam. Amúgy ha egy kicsit belegondolunk, nem csak esztétikai szempontból jobb vékonyabbnak lenni, hanem tényleg nem egészséges az, hogy 100 kilósan szuszogva jut fel csak a lépcső tetejére valaki, vagy már fiatal korában cukorbeteg lesz és inzulinozhatja magát. Jajj! Csak azt ne! Ha csirkemellet, salátát, sok párolt zöldséget ennénk szerintem semmi gond nem lenne. Jó-jó, ezt minden „duci” tudja, de mégsem bírjuk betartani, mert jön egy államvizsga, vagy egyéb stresszhelyzet aztán lőttek az egésznek. Tehát az elmélet megvan a mi kis fejünkben és nem ám mi vagyunk a hibásak ha nem sikerül valami oknál fogva betartani, hanem a környezetünk, aki belekényszerít minket ebbe a helyzetbe. A másik dolog ebbe a fogyókúrába pénzhajhászás. Most említhetném itt a különböző tablettákat, italokat, meg mit tudom én még milyen formában kínálnak minden féle dolgot, amit ha beszedsz, ugyanúgy zabálsz mint előtte, és semmit nem mozogsz, lefogysz! Persze, közben több tízezer forintod bánja.