LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az első vizsgálat után azonban az orvosnak már pontos elképzelése lesz arról, hogy mit is lehet a valóságban elérni. Természetesen a beteg is szeretné azonnal tudni, hogy milyen lesz majd az új orra, és nyilván még inkább az érdekli, hogyan fog az új orrával kinézni. Rengeteg lehetőség van arra, hogy ezt a betegnek megmutassuk. A legegyszerűbb, de a beteg számára a legkevesebb tájékoztatást nyújtó módszer az, hogy a beteg profilját a falra vetítjük, és ceruzával korrigáljuk az arcél vonalát. Korunkban azonban már videocomputer is rendelkezésünkre áll, amellyel kettős arcélt vetíthetünk a képernyőre, és az egyiket változatlanul hagyva, a másikon elektronikus módszerrel kirajzolhatjuk a korrekcióra vonatkozó javaslatunkat. Ily módon addig lehet változtatni az első elképzelésen, amíg a beteg és az orvos egyaránt elégedett lesz az eredménnyel. A dolog lényegét tekintve ezeknél a módszereknél két tényezőt kell figyelembe venni: meg kell szüntetni a deformitást vagy a deformitásokat, ugyanakkor az arc egyéni jellegét is meg kell hagyni. Szükség esetén segítséget nyújthat a profilométernek nevezett speciális mérőeszköz. A megbeszélés során a régi orrot különböző irányokból le szokás fényképezni, mert a képek sokat segítenek a sebésznek a beavatkozás megtervezésében. Ezeket a fényképeket és a rajzokat még a műtőbe is magával viszi az orvos.
A rinoplasztikai beavatkozásokat ma már minden további nélkül járóbetegeken is el lehet végezni. Műtét után a betegnek körülbelül négy órán át pihennie kell, azután hazamehet. Ennek ellenére legtöbben előnyben részesítik a rövid időn át tartó intézeti elhelyezést. Ritkán van szükség arra, hogy ez három napnál hosszabb időt vegyen igénybe, rendszerint kevesebb szokott lenni.
