LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A dél-franciaországi és a dél-spanyolországi barlangrajzok még a modern villanylámpa fényében is homályosnak tűnnek. Azok a kőkorszaki mesterek, akik i.e. 30 000 és i.e. 10 000 között élethű állatokat rajzoltak a barlangok falára, még nappal is szinte teljes sötétségben dolgoztak. Vannak olyan rajzok,amelyek nagyon messze vannak a barlang nyílásától: a franciaországi Ariége-ben a niaux-i barlang nagyterme például majdnem 1 km-re van a bejárattól.
A barlangban csak a sápadt fényű lámpás pislákoló lángjánál festhettek. Jó néhány ilyen lámpást találtak, mi több, füstnyomuk a rajzokon is sokhelyütt fellelhető.
A lámpások kőlapocskák vagy gömbölyű kavicsok voltak, közepükön mélyedéssel, amelybe éghető állati zsiradékot helyeztek, lámpabélésnek pedig száraz mohát, vagy zuzmót. Ezeken, a barlangrajzokon elsősorban azokat az állatokat örökítették meg, amelyektől az élelmüket és nyersanyagaikat szerezték. Jó néhány festmény egyszínű vonalrajz, de vannak, amelyek több színben pompáznak. Találunk olyan rajzot is, amelyen a kontúrokat éles kovával bevésték, vagy feketével kihúzták. Esetenként az ujjukkal is festettek. A színeket természetes színezőanyagokból állították elő. A vas-oxidot, a vörös és a sárga okkert- a vörös és a sárga színekhez, a mangán-oxidot a feketéhez, a hematitot vagy vörös vasércet a vörösbarnához,és a porcelánföldet a fehérhez. A Lascaux-i barlangban bebizonyosodott, hogy az ásványokat mozsárban zúzták össze, és kőpalettán keverték ki a különféle színárnyalatokat. A keveréshez faszenet és kvarcot használtak.
A színezőanyagot valószínűleg zsiradékkal keverték össze, hogy a rajzok vízállóak legyenek. Lascaux-ben kalcium-karbonátban gazdag barlangvízzel elegyítették a festéket, amitől igen tartósak lettek. A festéshez tollból, állati szőrből vagy ágacskákból készült ecsetet, illetve moha- vagy szőrmepamacsot használtak. Nemcsak a fény volt kevés a barlangok belsejében és a mélyen fekvő zugokban, sok kényelmetlenséget is el kellett viselni a munka során. Vannak olyan rajzok, amelyeket egy méternél is alacsonyabb zugokban fedeztek fel, ahol igencsak fárasztó lehetett a munka. Mások meg olyan magasan vannak, hogy azokat csak többszintes fából készült állványokról érhették el.
A Lascaux-i barlang egyik részén a régészek felfedezték az állványozás nyomait, néhol 5 méter magasságig. A sziklában egy átjáró mindkét oldalán, körülbelül 2 méter magasan mintegy 10 cm mély, vájt lyukak láthatók, amelyek valószínűleg a lyukba agyaggal rögzített padozatot tarthatták. Innen el lehetett érni a mennyezetet. A barlang földjén elszórt rénszarvascsontok a munka közben elfogyasztott ebéd nyomait sejtetik.