LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Hogy az élet igazi eredetét megérthessük, valamivel többet kell tudnunk a Földről is, és emlékeznünk kell arra, hogy a Föld élőlény, még ha ezt az igazságot még mindig sokan babonának tekintik. De a Föld is, akárcsak mi, születik, él és meghal, hogy aztán egy nyugalmi időszak után a Földet élettel eltöltő lélek újjászülethessen.
Ha úgy tekintünk a Földre, hogy pusztán az emberek, állatok vagy növények lakóhelyét látjuk benne, akkor országokat, tavakat, hegyeket, óceánokat, és a hóval borított Északi- és Déli-sarkot látjuk magunk előtt. Ha azonban égitestnek tekintjük a Földet, amely sok más égitesttel együtt a Nap körül kering, és a Tejút hatalmas rendszerének a részét alkotja, akkor felismerjük, hogy egy kis bolygón élünk, amely a tengelye körül forogva a Nap körül kering, és más égitestekkel összehasonlítva nem több, mint egy kis anyaghalmaz.
De ezen felül ez a Föld még sokkal több, mint csak a látható és általunk ismert, sziklás golyó. A Régi Tanok alapján a Föld hét sík vagy glóbusz csoportjából áll, de mi a fizikai szemünkkel csak a mi glóbuszunkat tudjuk érzékelni és látni, amelyen élünk. A másik hat sík egyre finomabb anyagból áll, amelyek túlságosan áttetszőek ahhoz, hogy a mi érzékszerveinkkel észrevehetnénk őket. Az anyagnak ezek a különböző finomsági fokai összehasonlíthatók a mi finom anyagú testeinkkel, amelyeknek mindegyike egy-egy tudatállapotot képvisel.
A mi oly jól ismertnek tűnő Földünk nekünk tehát kizárólag a fizikai életünk színpadát jelenti, és számunkra csak a legsűrűbb formájában érzékelhető. Pedig a magasabb síkok sem valahol messze felettünk lebegnek, hanem áthatolnak egymáson, akárcsak az emberi test hét síkja. Ez a hét sík, a föld hét síkja – amelyeket glóbuszoknak neveznek – számtalan emberi és más lelkek hatóterülete, és az evolúciós fejlődésüknek megfelelő léttér.
