LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az allergológusok és a közegészségügyi szakemberek egyöntetű véleménye szerint az augusztus-szeptemberi „parlagfű járvány” megfékezésének leghatékonyabb módja a parlagfű erőteljes visszaszorítása lenne. A parlagfűállományok csökkenése a légköri pollenkoncentráció csökkenését vonná maga után, az pedig egyrészt az allergiások panaszainak csökkentése, másrészt pedig a még tünetmentes emberek megbetegedése esélyeinek meg gátolásához vezetne. Nem hallgatható el az sem, hogy akadnak, akik ellenzik parlagfű kiirtását. Érveiket kétféle ideológiával támasztják alá. Az egyik tábor azzal érvel, hogy az allergia növekvő prevalenciájának hátterében a fokozódó környezetszennyezés és ennek következtében az immunrendszer egyensúlyának megbomlása áll, így az allergén eliminálása csak „tüneti kezelés” lenne a problémára. Ez többé-kevésbé igaz is, de ebből nem következik, hogy lemondjunk a „tüneti kezelés” lehetőségéről. A másik csoport szerint a parlagfű is része a természetnek, és semmilyen erkölcsi alapunk nincs egyetlen faj irtására sem. Ez az érv azért sántít, mert a parlagfű terjedésének a feltételeit az emberi tevékenység, a természetes növényzet egyensúlyának megbolygatása teremtette meg. Az ember által befolyásolt területek azonban nem képesek önszabályozásra, ebből adódóan az élővilág szabályozása nemcsak joga az embernek, hanem kötelessége is. Vajon az ilyen radikális környezetvédők megtűrnének-e patkányokat a kamrájukban, csótányokat a konyhájukban. A parlagfű elleni kampányoknak az USA-ban már vannak hagyományai, Európában azonban hazánk az első olyan ország, ahol kormányzati szinten foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
