LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az 1800-as években Pécsen sokféle nemzetiség megtalálható volt, így a magyarok, németek, bosnyákok, osztrákok, szerbek és horvátok, valamint olaszok egyaránt éltek itt. Életüket a béke és szeretet jellemezte. Az együttélés során kialakult egy keverék nyelv, így az ide kerülő színészek, akik az irodalmi nyelvet hozták magukkal egy bábeli zűrzavarba keveredtek, hiszen ők a tiszta- német és magyar nyelv emberei voltak. Az előadások akkor váltak itt rendszeressé, a Mecsekalján. Pécs a magyar színházi kultúra, a színjátszás vidéki centrumává vált. Fellépéseiket megtartották tánctermekben, polgárházakban és fogadókban, de a kávéházak a komédiásoknak is biztosítottak fellépési lehetőséget. Az ismert játszóhelyek közé tartozott az úgynevezett Elefántos Ház, de a tettyei kis színpadon is jócskán fordultak meg vándortársulatok.
A város lakosságában felmerült az igény egy kőszínház felépítésére, ahol állandó a társulat és lehetőség nyílik baráti találkozásokra is. Pécs városának közgyűlése felállított egy Színügyi Bizottságot, melynek feladata a színház kijelölésének helye volt, választásuk éppen a jelenlegi Színház térre esett, ahol abban az időben katonai kórház állt, és pont ebben az időszakban, az 1840-es években épültek a város fontos intézményei, hivatalai, köz-és magáncélú épületei. A Színügyi Bizottság elnöke Aidinger János volt, az akkori polgármester.
Az 1959-es és ’60-as évadban már balettelőadásokat is tartottak a színházban Téri Tibor, Lőrincz György és Eck Imre koreográfiáiból. 1959-ben Téri Tibor érkezett, ahol az ottani táncosokon kívül leszerződtette az Állami Balett Intézetben akkor végző évfolyamot, így Csifó Ferencet, Fodor Antalt, Medveczky Ilonát. Velük került műsorra Rimmszkij-Korszakov: Seherezádéja, Raveltől a Boleró, valamint Kincses József népballada feldolgozása, a Kádár Kata, mely erdélyi származású mű volt.
