LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Annak ellenére, hogy az egyiptomi gizai piramisok iránti érdeklődés egyre növekszik, valójában az amerikai kontinensen több piramist találhatunk, mint a világ többi részén együttvéve. Az olmékok, maják és aztékok mind piramisokat építettek isteneik számára és uralkodóik sírhelyéül. Sok városállamukban a piramis a mindennapi élet középpontjában állt, itt végezték szertartásaikat, az emberáldozatokat is ideértve. A legismertebb amerikai piramisok a Nap- és a Holdpiramis a közép-mexikói Teotihuacánban, a Castillo Chichén Itzában a Yucatan-félszigeten, a Nagy Piramis az azték fővárosban, Tenochtitlánban, vagy a cholulai piramis és az inkák perui nagy temploma Cuzcóban.
A piramisépítkezés fellendülése
A mezoamerika népek körülbelül i.e. 1000 óta építettek piramisokat, egészen a spanyol hódításig a XVI.században. Az feltehetően legkorábban épült piramis a tabascói La Ventában található Mexikóban. Az olmékok építették valamikor i.e. 1000 és 400 között. Az amerikai piramisok általában földből épültek, majd kővel borították be őket, többnyire lépcsőzetes formában.
Volt, amikor a történészek arra a következtetésre jutottak, hogy az egyiptomiakkal ellentétben a prekolumbián piramisok az istenek lakhelyének voltak szánva, nem pedig temetkezésre szolgáltak. Későbbi ásatások során azonban találtak sírokat egyes piramisokban, sőt arra is utalnak jelek, hogy a városállamok közötti háborúk során védelemre is szolgáltak.
Sok esetben a latin-amerikai piramisokat újra és újra átépítették az éppen hatalmon levő uralkodó dicsőségére. Úgy hitték, a piramis átépítése által megerősödik és megújul az uralkodó kapcsolata az istenekkel.
