LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ipari munkásság érdekeit a közéletben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviselte. Célja széleskörű szabadságjogokat biztosító polgári demokrácia kivívása, a munkásság számára magasabb életszínvonalat jelentő szociális vívmányokkal. A párt mind a parlamentben, mind egyéb fórumokon a legbaloldalibb ellenzéki erő volt. Az országgyűlési választásokon az MSZDP 130-160 ezer elkötelezett szavazóra számíthatott. Peyer Károly, Mónus Illés, Kéthly Anna és a szociáldemokraták más vezetői leleplezték a munkásságot sújtó szociális és politikai visszásságokat.
Szakszervezetek
A korszak legjelentősebb tömegmozgalmát a szociáldemokrata vezetésű szakszervezetek alkották, átlagosan 100-120 ezernyi létszámukkal. Az önsegély elvére épültek és tevékenységük alapját a befizetett tagsági díjak képezték. Ezekből fedezték a gazdasági harcok támogatását, az agitáció, a művelődési tevékenység költségeit. A szakszervezetek bevételeik mintegy 40-50%-át segélyek formájában készpénzben visszafizették tagjaiknak.
Népjóléti intézkedések
A gazdasági konszolidáció megteremtette a szociális ellátás javításának a lehetőségét, a társadalmi befolyás növelésének szükségessége pedig politikai indokoltságát. 1927-ben kiszélesítették a kötelező betegségi és balesetbiztosítást. Ezután a városi munkások és alkalmazottak 80-90%-a biztosított volt, az agrárproletariátus azonban továbbra is kimaradt ebből a vívmányból. A reform eredményeként növekedtek a juttatások. A táppénz egy évig járt, és a kereset 55-75%-át tette ki. A következő évben vezették be a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosítást. Ennek hatályát 1938-ban a mezőgazdasági munkásságra is kiterjesztették. Az egész korszakban azonban megoldatlan maradt a munkanélküliség esetére szóló biztosítás ügye. A munkanélkülieknek csak a szakszervezetek fizettek segélyt, feltéve ha tagok voltak. A többi kereset nélkül maradt ember csak a hatóságok, egyházak jótékonyságára számíthatott.
