A humán papillomavírus (HPV) felismerése nőknél: tünetek és szűrés

A HPV fertőzés alapvető tudnivalói

A humán papillomavírus (HPV) a leggyakoribb szexuális úton terjedő kórokozók egyike, amelynek több mint 200 típusa ismert. A nők és férfiak nagy része élete során legalább egyszer találkozik a vírussal, de az immunrendszer a legtöbb esetben sikeresen, észrevétlenül legyőzi a fertőzést néhány hónapon vagy 1-2 éven belül. Fontos megkülönböztetni a HPV típusait kockázat alapján:

• Alacsony kockázatú HPV típusok: Ezek felelősek a nemi szerveken vagy a bőr más területein megjelenő, jóindulatú szemölcsökért (kondilómákért). Bár esztétikailag zavaróak lehetnek, jellemzően nem okoznak rákos megbetegedést.
• Magas kockázatú HPV típusok: Ezek a típusok (leggyakrabban a HPV 16 és 18) felelősek a méhnyakrák esetek túlnyomó többségéért. Tartós, évekig fennálló fertőzés esetén a vírus képes a méhnyak hámsejtjeinek genetikai állományát megváltoztatni, ami rákmegelőző állapothoz, majd kezeletlenül hagyva méhnyakrákhoz vezethet. Emellett szerepet játszhatnak a hüvely-, szeméremtest-, végbélnyílás-, valamint a szájüregi- és garatdaganatok kialakulásában is.

A legtöbb HPV fertőzés teljesen tünetmentes, ezért a nők gyakran nem is tudnak róla, hogy hordozzák a vírust. Éppen ezért kiemelten fontos a rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel.

A látható tünetek felismerése

Bár a legveszélyesebb, magas kockázatú típusok általában nem okoznak látható jeleket, az alacsony kockázatú HPV fertőzések jellegzetes tünetekkel járhatnak.

Genitális szemölcsök (condyloma acuminatum)

A nemi szerveken megjelenő szemölcsök a leggyakoribb látható jelei a HPV fertőzésnek. Ezeket általában a HPV 6 és 11 típusok okozzák. A szemölcsök felismeréséhez figyeljen a következőkre:

• Megjelenés: Apró, bőrszínű vagy rózsaszínes, esetleg barnás növedékek. Lehetnek laposak vagy kiemelkedőek, felszínük sima vagy karfiolszerűen barázdált.
• Elhelyezkedés: Leggyakrabban a külső nemi szerveken (szeméremajkak, csikló környéke), a hüvelybemenetnél, a gáton vagy a végbélnyílás körül jelennek meg. Ritkábban előfordulhatnak a hüvelyben vagy a méhnyakon is, ahol már csak nőgyógyászati vizsgálat során láthatók.
• Méret és szám: Megjelenhetnek egyesével, de gyakran csoportosan növekednek, és idővel nagyobb, karfiolszerű képletekké olvadhatnak össze.
• Érzet: Általában nem fájdalmasak, de esetenként viszketést, irritációt vagy enyhe vérzést okozhatnak.

Gyakorlati tipp: A rendszeres önvizsgálat egy kézi tükör segítségével segíthet az esetleges elváltozások korai felismerésében. Ha bármilyen szokatlan növedéket, dudort vagy bőrelváltozást észlel a genitális területen, mindenképpen forduljon nőgyógyászhoz.

A rejtett fertőzés: a szűrővizsgálatok szerepe

A méhnyakrákot okozó magas kockázatú HPV típusok nem okoznak szemölcsöket vagy más, szemmel látható tüneteket. Éppen ezért a fertőzés és az általa okozott sejtelváltozások kimutatásának egyetlen megbízható módja a rendszeres nőgyógyászati szűrés.

Citológiai vizsgálat (Pap-teszt)

A citológiai kenetvétel, közismert nevén Pap-teszt, évtizedek óta a méhnyakrákszűrés alapja. A vizsgálat során a nőgyógyász egy speciális eszközzel sejteket vesz a méhnyak felszínéről és a nyakcsatornából. A mintát laboratóriumban elemzik, ahol a sejtek alakját és szerkezetét vizsgálják. A teszt kimutatja a HPV fertőzés okozta kóros sejtelváltozásokat (diszplázia), amelyek a rák megelőző állapotainak felelnek meg. Egy kóros lelet még nem jelent rákot, de jelzi, hogy további vizsgálatokra vagy szorosabb orvosi követésre van szükség.

HPV-DNS teszt

A modern szűrési protokollok egyre inkább alkalmazzák a HPV-DNS tesztet, gyakran a citológiával kombinálva (ezt nevezik ko-tesztnek). Ez a vizsgálat nem a sejtek elváltozásait, hanem közvetlenül a magas kockázatú HPV típusok örökítőanyagának (DNS) jelenlétét mutatja ki a méhnyakból vett mintában. A HPV-DNS teszt érzékenyebb, mint a citológia, így hamarabb jelezheti a potenciális veszélyt. Pozitív HPV-teszt esetén az orvos dönt a további teendőkről, például a citológiai eredménytől függően gyakoribb ellenőrzést vagy kolposzkópiás vizsgálatot javasolhat.

Teendők gyanú vagy pozitív lelet esetén

Ha szemölcsöket fedez fel magán, vagy a szűrési lelete kóros, az első és legfontosabb lépés, hogy ne essen pánikba. A legtöbb HPV fertőzés és az enyhe fokú sejtelváltozás magától meggyógyul.

1. Konzultáljon szakorvossal: Az öndiagnózis és az interneten talált információk alapján történő kezelés veszélyes. Minden esetben keresse fel nőgyógyászát, aki pontos diagnózist állít fel és meghatározza a szükséges kezelési tervet.
2. Kövesse az orvosi utasításokat: A genitális szemölcsöket többféle módon lehet kezelni, például ecsetelő oldatokkal, fagyasztással (krioterápia) vagy lézeres eltávolítással. Kóros citológiai vagy pozitív HPV lelet esetén az orvos további vizsgálatokat javasolhat.
3. Ismerje meg a további vizsgálatokat: A leggyakoribb követő vizsgálat a kolposzkópia, amely során az orvos egy speciális mikroszkóppal, nagy nagyításban vizsgálja meg a méhnyak felszínét. Ha gyanús területet lát, apró szövetmintát (biopszia) vehet, amelynek szövettani elemzése adja a végső diagnózist.

Megelőzés és kockázatcsökkentés

Bár a HPV fertőzés rendkívül gyakori, számos lépést tehetünk a kockázatok minimalizálása és a súlyos következmények megelőzése érdekében.

• HPV elleni védőoltás: A leghatékonyabb megelőzési módszer a HPV elleni vakcina, amely védelmet nyújt a leggyakoribb magas kockázatú (rákkeltő) és alacsony kockázatú (szemölcsöt okozó) típusok ellen. Az oltás ideális esetben a szexuális élet megkezdése előtt a leghatékonyabb, de később is beadható. Magyarországon a 12. életévüket betöltött, 7. osztályos lányok és fiúk számára térítésmentesen elérhető.
• Rendszeres szűrés: A méhnyakrák a szűrővizsgálatokkal szinte teljes mértékben megelőzhető betegség. A rendszeres nőgyógyászati szűrésen való részvétel elengedhetetlen minden szexuálisan aktív nő számára, még akkor is, ha be van oltva.
• Biztonságos szexuális élet: Az óvszer használata csökkenti a HPV átadásának kockázatát, de nem nyújt 100%-os védelmet, mivel a vírus a nemi szervek körüli bőrterületeken is jelen lehet, amelyeket az óvszer nem fed.