A kígyóbőr szakszerű szárítása és kikészítése

Az előkészületek és a bőr szakszerű lenyúzása

A kígyóbőr tartósításának első és egyik legkritikusabb lépése a frissesség biztosítása és a bőr gondos eltávolítása. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha a bőr egy frissen elpusztult állatról származik. Fontos etikai szempont, hogy a bőrt lehetőleg természetes okokból elpusztult állatokról gyűjtsük be. A bomlási folyamatok gyorsan megkezdődnek, ami a pikkelyek leválásához és a bőr minőségének romlásához vezethet. Amennyiben nem tudjuk azonnal feldolgozni, a kígyót vagy a lenyúzott bőrt légmentesen lezárva fagyasszuk le.

A nyúzás megkezdése előtt készítsünk elő minden szükséges eszközt egy tiszta, jól megvilágított munkaterületen. Szükségünk lesz a következőkre:

• Egy rendkívül éles késre vagy szikére a precíz vágásokhoz.
• Egy stabil, lapos felületre, például egy vágódeszkára vagy egy rozsdamentes acél asztalra.
• Gumikesztyűre a higiénia és a biztonság érdekében.

A nyúzást a kígyó hasi oldalán kell kezdeni. Egyetlen, óvatos mozdulattal vágjunk egy egyenes vonalat a kloákától (a farok alatti nyílástól) egészen az állkapocsig. Ügyeljünk arra, hogy a vágás ne legyen túl mély, mert az károsíthatja a bőrt. Ezt követően óvatosan, az ujjainkkal vagy egy tompa eszközzel kezdjük el elválasztani a bőrt a hústól. Lassan és türelmesen haladjunk, fejtsük le a bőrt az állat testéről, mintha egy zoknit húznánk le. A legnehezebb rész általában a fej környéke, itt különösen figyeljünk, hogy ne szakítsuk el a vékony bőrt. A cél egy egyben maradt, sérülésmentes bőrdarab.

A bőr alapos megtisztítása

A nyúzás után a bőr belső, húsos felén szinte mindig maradnak hús-, zsír- és hártyadarabok. Ezek eltávolítása, az úgynevezett hústalanítás, elengedhetetlen a bomlás megelőzése és a sikeres tartósítás érdekében. Enélkül a bőr bűzleni kezd, és a szőrtüszők, illetve pikkelyek kihullanak.

A hús- és zsírmaradványok eltávolítása

Fektessük a bőrt egy sima, kemény felületre a pikkelyes oldalával lefelé. Egy tompa késsel, egy kanál élével vagy egy erre a célra készült kaparóval óvatosan, a farok irányából a fej felé haladva kaparjuk le az összes szövetmaradványt. Fontos, hogy a kaparó ne legyen éles, különben könnyen átszakíthatjuk a bőrt. Ez a folyamat időigényes és türelmet igényel, de a végeredmény minősége múlik rajta. Addig folytassuk, amíg a bőr belső fele teljesen tiszta és fehér nem lesz.

Tisztítás és zsírtalanítás

Miután a hústalanítással végeztünk, a bőrt alaposan ki kell mosni. Használjunk hideg vagy langyos vizet, és egy enyhe, zsíroldó hatású mosogatószert. Finoman dörzsöljük át a bőr mindkét oldalát, hogy eltávolítsuk a vért, a szennyeződéseket és a maradék zsírt. A mosás után többször, bő hideg vízzel öblítsük át, amíg a víz teljesen tiszta nem marad. Soha ne használjunk forró vizet, mert az kicsapja a bőrben lévő fehérjéket, és tönkreteszi az anyagot.

Tartósítási módszerek a tökéletes végeredményért

A tisztítás után következik a tartósítás, amely megakadályozza a baktériumok elszaporodását és konzerválja a bőr szerkezetét. Két fő módszer terjedt el: a száraz sózás és a glicerines-alkoholos oldatban való áztatás.

Száraz tartósítás sóval

Ez a hagyományos és egyszerűbb módszer, amely egy merevebb, pergamenszerű bőrt eredményez. Ideális fali díszekhez vagy olyan tárgyakhoz, ahol a rugalmasság nem követelmény.

1. Terítsünk egy réteg nem jódozott konyhasót vagy speciális cserzősót egy tálcára vagy deszkára.
2. Fektessük rá a bőrt a pikkelyes oldalával lefelé.
3. Vastagon, körülbelül 1-2 cm-es rétegben borítsuk be a bőr húsos felét is sóval. Ügyeljünk rá, hogy mindenhova jusson.
4. Hagyjuk állni 24-48 órán keresztül egy hűvös, száraz helyen. A só elvonja a nedvességet a bőrből, és nedves, latyakos állagú lesz.
5. Kapargassuk le a nedves sót, és ismételjük meg a folyamatot friss, száraz sóval. Ezt 2-3 alkalommal is megtehetjük, amíg a só már alig nedvesedik át.

Rugalmas kikészítés glicerines oldattal

Ha azt szeretnénk, hogy a bőr puha és hajlékony maradjon, például övek, karkötők vagy más hajlékony tárgyak készítéséhez, ez a legjobb módszer. Az alkohol fertőtlenít és segít a víz eltávolításában, a glicerin pedig behatol a rostok közé, és megőrzi a bőr rugalmasságát.

Keverjünk össze egyenlő arányban (50-50%) denaturált szeszt (vagy magas alkoholtartalmú izopropil-alkoholt) és gyógyszertári glicerint egy zárható edényben. Az oldat mennyisége legyen elegendő ahhoz, hogy teljesen ellepje a bőrt. Helyezzük a megtisztított bőrt az oldatba, zárjuk le az edényt, és hagyjuk ázni 3-7 napig, a bőr vastagságától függően. A vékonyabb kígyóbőröknek elég pár nap, míg a vastagabbaknak (pl. óriáskígyó) egy hét is szükséges lehet. Időnként mozgassuk meg a bőrt az edényben, hogy az oldat mindenhova eljusson.

A szárítás és a kikészítés folyamata

A tartósítás után a bőrt meg kell szárítani. Ez a lépés rögzíti a bőr végső formáját és méretét.

A bőr kifeszítése

Vegyük ki a bőrt a sóból vagy a glicerines oldatból. Az oldatos kezelés után enyhén nyomkodjuk ki belőle a felesleges folyadékot, de soha ne csavarjuk ki! Terítsük a bőrt egy falapra, hungarocell táblára vagy vastag kartonra a pikkelyes oldalával lefelé. Apró szegekkel, rajzszögekkel vagy gombostűkkel kezdjük el rögzíteni a széleit. A közepétől haladjunk kifelé, finoman megfeszítve a bőrt, hogy elnyerje természetes formáját és ne gyűrődjön. Sűrűn, néhány centiméterenként helyezzünk el rögzítőpontokat, hogy a szélek ne pöndörödjenek fel száradás közben.

A megfelelő szárítási környezet

A kifeszített bőrt tartalmazó táblát helyezzük egy hűvös, száraz, jól szellőző helyiségbe. A garázs, a fészer vagy egy keveset használt szoba ideális lehet. Kerüljük a közvetlen napfényt és a hőforrásokat (radiátor, kályha), mert a túl gyors száradás a bőr repedezéséhez, zsugorodásához és törékennyé válásához vezet. A száradási idő a páratartalomtól és a bőr vastagságától függően néhány naptól akár egy hétig vagy tovább is tarthat. A bőr akkor van kész, ha tapintásra teljesen száraz, kissé merev, és sehol sem érezni hűvös, nyirkos foltokat.

Utókezelés és tárolás

A teljesen megszáradt bőrt óvatosan távolítsuk el a tábláról. A belső, húsos oldala érdes lehet. Ha simább felületet szeretnénk, nagyon finom csiszolópapírral (220-as vagy finomabb) óvatosan átcsiszolhatjuk, amíg velúrszerű tapintású nem lesz. A pikkelyes oldalt egy puha ruhával áttörölve visszaadhatjuk a természetes fényét. Opcionálisan vékony rétegben felvihetünk rá színtelen bőrápolót vagy akril lakkot a tartósság és a fényesség növelése érdekében, de ezt mindig egy kis, nem látható részen teszteljük először. A kész bőrt óvjuk a nedvességtől és a közvetlen napfénytől, hogy szépségét hosszú évekig megőrizze.