A korszerű házasság és a gyermek

Különösebb bizonyítás nélkül is belátható, hogy korszerű nevelést csak korszerű házasságban élő szülők adhatnak. Egy hagyományos-kispolgári családban a nevelés is csak hagyományos kispolgári lehet. A nevelés korszerűsítése tehát feltételezi, sőt megköveteli a házasság korszerűsítését.A korszerű házasság olyan alapelveket valósít meg, amelyek egyben nevelési eszmények is: egyenrangúság, nyitottság és fejlődőképesség, személyi autonómia, alkotó önmegvalósítás stb. Milyen hatással lehet a gyermekre pl. az, hogy szülei nem törekszenek egymás kisajátítására, birtoklására, hanem kölcsönösen tiszteletben tartják az egyéni szabadságjogokat? (Természetesen a gyermek szabadságjogait is beleértve.) Ilyen házasságban a gyermek hamar megtanulja, hogy ő sem sajátíthatja ki magának sem anyját, sem apját; így könnyen hozzászokik ahhoz, hogy mások jogait tiszteletben tartsa. De megszokja azt is, hogy bizonyos szabadságjogok őt is megilletik.A nyitott házasságban nem fordulhat elő, hogy érzelmileg túlfűtött, egészségtelenül szoros kötődés jön létre az egyik szülő és a (rendszerint ellentétes nemű) gyermek között, ami a családon belüli féltékenység melegágya, a házastársi viszony alapvető zavarainak előidézője vagy következménye. A hagyományos házasságban szexuális és egyéb diszharmóniák miatt gyakori volt, hogy az egyik szülő (többnyire az anya) mintegy partnerpótlékot keresett gyermekében, benne keresett kárpótlást a házasság unalma, elégtelensége vagy kudarca miatt, s ezzel veszélyesen magához kötötte, még serdülő- és ifjúkorban sem engedte érzelmileg önállósulni gyermekét. Ez a túlzott kötődés ugyanakkor a szülő számára is megnehezítette, hogy igazi megoldást találjon a házassági problémákra. A korszerű házasság nem zárja el az utat a szülő egészséges érzelmi és szexuális igényei előtt, nincs szükség „partnerpótlékra”, így a gyermek is szabadon fejlődhet.