A mérgező szülő

Egy állítás megfordítással kezdjünk: a nem mérgező szülő kategóriája nem a tökéletest jelenti, tehát nincs tökéletes szülő. Nincs olyan szülő, aki mindig mosolyog és soha nem lép fel nevelő, fegyelmező szándékkal. Úgy véljük, hogy normális dolog lehet az is, ha a szülő néha rákiabál gyermekeire, és bizony van olyan eset is, mikor még el is fenekelik a gyereküket, ha a szülők szükségét látják.A mérgezés kategóriája akkor valósul meg, amikor a szülő negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében, és ezzel sérüléseket okoz.A szülők ilyenkor a gyerek lázadását – ha képes a gyerek erre egy ilyen közegben – személyes támadásnak vélik, s nem segítik az egészséges fejlődését, hanem inkább aláássák azt. Negatív módszereikkel elfojtják a gyerekben alakuló függetlenségét és kárt tesznek önbecsülésében.Itt az ideje megkérdőjelezni az általános felfogást, mely szerint a szüleinknek joguk kontrollt gyakorolni, irányítani az embert, pusztán azért, mert világra hozták Őket.Az ilyen szülők által okozott érzelmi károsodás méregként terjed szét a gyerek egész lényén, és ahogy a gyerek felnő, úgy fokozódik a fájdalom is.Bizakodni kell, de nem azzal a csalfa várakozással, hogy szülei megváltoznak, hanem hogy ő lesz képes lelkileg kiszabadulni az óriási és romboló hatás alól.A beszélgetések során igyekezni kell világossá tenni, hogy felnőttként már mi magunk vagyunk felelősek tetteinkért, és ha mérgező szülők talán már nem is, de mi képesek vagyunk változni.

A diszfunkcionális szülő:

Az elégséges szülői tevékenységként a szülők kötelesek:• ellátni gyerekük fizikai szükségleteit,• megóvni gyereküket fizikai bántalmaktól,• kielégíteni gyerekük szeretet-, figyelem- és érzelemigényét,• megvédeni őket az érzelmi bántalmaktól,• morális és etikai útmutatást adni,• emocionális gondoskodásban nyújtása,• érzelmeik tiszteletben tartása úgy, hogy kifejlődhessen önbecsülésük.A mérgező szülők ritkán jutnak tovább az elsőnél. Nemcsak hogy képtelenek kielégíteni gyermekük szükségleteit, de sok esetben elvárják, sőt megkövetelik, hogy a gyerekek viseljék a szülők gondját. Megfosztják őket gyerekkoruktól, a gyerekkori boldog gondtalanságtól és hamar elvárják tőlük, hogy felnőttként viselkedjenek, gondolkodjanak.Érdekes dolog történik ilyenkor, mert felcserélődnek a szerepek. A szülő saját teendőit a gyerekre teszi rá, így a családi szerepek összemosódnak, felcserélődnek. Ha a gyerek arra kényszerül, hogy saját, sőt akár szülei szülője legyen, akkor nem lesz kitől tanulnia, tehát nincs kire felnéznie. Az érzelmi fejlődésnek ebben a döntő szakaszában, szülői példakép híján a gyerek személyes identitása összezavarodik.Az ilyen gyermekre olyan felelősség hárul, ezzel együtt pedig olyan lelki teher, ami a szüleit illetné meg, pedig a gyereknek még joga lenne, hogy viselkedéséhez megfelelő szülői útmutatást kapjon, szabad lenne hibákat elkövetnie, és joga lenne a fegyelmezéshez is. Ez helyett gyakori elvárás, hogy felnőttként viselkedjen, és ha fegyelmezést is kap, azt sok esetben szélsőségesen, esetenként testi-lelki bántalmazás formájában.

Kapcsolódó fórumok:

• mérgező szülők pdf