A nemzet színháza

A Kerepesi út és a Belső körút sarkán hatalmas új épület emelkedik. Körülötte még itt vannak még a mészgödrök, a homokbuckák, a gyors és lázas építkezés nyomai… Még egyenetlen, félig rakott az út, amely a kocsifelhajtóhoz vezet, de bentről ünnepi fény ragyog hívogatóan. Az épület körül hullámzik a néptömeg. Mindenki ünneplőbe öltözött, minden arcról lelkes, büszke kíváncsiság árad. Végre megnyitják az ajtókat! A féltve őrzött belépő jegyek előkerülnek, s a hatalmas tömeg örömzajjal ömlik be a néző térre. Benn az ámulat moraja zúg végig a termen. Milyen szép minden! Milyen pompás a félkör alakú elrendezés! Páholyok két emelet magasságban, fölöttük karzat. A kékeszöld mennyezetet falfestmények ékesítik. A páholyok között arany vesszőkkel karcsú oszlopok fehérlenek. A könyöklök pirosak, arany szegély fut rajtuk. Valamennyi ülés zöld színű. A fehér karfákon vörös támaszkodó. Az egész díszítés azt hirdeti, amire olyan büszke itt ma mindenki: Felépült a Pesti Magyar Színház, a nemzet színháza! A nemzeti színeket szépen összhangba fogja a finom aranyozás: úgy ragyog, mint az ünnepi öröm a szemekből. Az egész színházra tündérfényt hintenek a díszes karos gyertyatartók. Ki győzné megszámlálni, hány gyertya láng lobog bennük! Szinte percek alatt zsúfolásig megtelik a nézőtér. Itt vannak a magyar szellemi élet kiválóságai, a költök és az írók. A vendégeket Bajza József, a színház igazgatója fogadja. Megjelent Erkel Ferenc, a kiváló karmester és zeneszerző is. Buda és Pest minden részéből eljött mindenki, aki igaz magyarnak tartja magát.