A Nyugat

A Nyugat előtt is léteztek már folyóiratok, ezek konzervatív beállítottságúak voltak, ezek uralmát Kis József lapja, a Hét törte meg, mely 1890-ben jelent meg először. A magyar irodalom és a tudomány egyre inkább összeforrt, hiszen 1900-ban megalakult a Társadalomtudományi Társaság, ezáltal megindult a Huszadik Század orgánuma, mely csaknem 10 éven át élt. Maguk köré gyűjtötték azokat a független és radikális értelmiség tagjait, akik írással is foglalkoztak, ezáltal a későbbiekben kisebb szépirodalmi lapok és folyóiratok jelentkeztek, hogy várják a modern, fiatal írókat.A vízválasztó azonban a Nyugat volt, mely 1908. január 1-jén látott napvilágot és Babits haláláig, a magyar irodalom központjának is tartották.. Osvát kritikus volt, de nem élt benne sem részrehajlás, sem féltékenység. A Nyugatot egyedül Osvát Ernő szerkesztette lényegében, hiszen elolvasott minden beküldött kéziratot. Már azzal értéket képviseltek, hogy a politikai pártállás ebben az esetben nem számított, hiszen a cél a magyar irodalom nyugati színvonalra történő emelése volt. Ám akadtak olyanok, akik ezzel a szemponttal nem értettek egyet, ezért Nagyváradon megjelentették a Holnap című antológiát. Ide tartozott ebben az időben a magyar irodalom nagyjai közül Ady és Babits és Juhász Gyula is. Ettől függetlenül a Nyugat tekintélye és színvonala folyamatosan emelkedett, bár kritikusok is akadtak bőven az idők folyamán. A folyóirat túlélte a világháborút, sőt még annak éveiben is folyamatos volt a megjelenése. Osvát halála után, Babits határozta meg a szellemiséget és az irányvonalat, Móricz Zsigmonddal szerkesztette a lapot 1933-ig, majd pedig Gellért Oszkár volt a munkatársa.Babits halála azonban a folyóirat halálát is jelentette egyben, de Illyés Gyula által megszületett a Magyar Csillag, a külső nem változott, még az embléma is változatlan maradt. A húszas években volt a folyóirat második, majd a ’30-as években a harmadik nemzedék, de a folyóirat összetartó ereje csökkent. Az első nemzedékhez olyan költők és írok tartoztak, mint Ady és Babits, Kosztolányi és Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond.A második nemzedékből érdemes kiemelni Szabó Lőrincet és Márai Sándort, a harmadik nemzedéket pedig Weöres Sándor és Radnóti Miklós neve fémjelezte.A folyóirat megszűnt, de létezése és a költők örökre fémjelezték és belevésték emlékét a magyar irodalom történelmébe.