A pánikbetegség

A pánikbetegség a szorongásos betegségek csoportjába sorolt betegség. Gyakran fóbiákkal párosul. Alapjai az úgynevezett pánikroham, intenzív félelmi állapottal, amely rendszerint fenyegető megsemmisülés érzéssel társul, vagyis halálfélelemmel. Ez a betegség 1980 óta ismert. A rohamok kifejlődéséhez nagy általánosságban tíz percnél kevesebb idő is elég és gyakran kíséri félelemmel kevert szorongás, intenzív menekülési vágy. 20-30 perc elteltével akár teljesen megszűnhet. A fenti főtüneten kívül még több tünet jelenléte szükséges ahhoz, hogy pánikrohamot diagnosztizáljunk. A női pánikbetegek aránya magasabb, mint a férfiaké, kb. 2-4%-kal gyakrabban fordul elő. Előfordulása világszerte rohamosan nő. A magyar a férfiak 2%-a, nők 7%-a szenved benne, ezt több százezer fő is lehet.

Okai lehetnek biológiai, genetikai vagy pszichológiai is.A tünetei különfélék lehetnek, a főbb tüneteken kívül előfordulhat fulladás vagy légszomj, szúró mellkasi fájdalom, rendkívül gyors szívdobogás, hányinger, émelygés, hasi fájdalom, zsibbadás, reszketés, remegés, ájulás, bizonytalanság, szédülés, izzadás, rémület, rettegés, sírás, halálfélelem.Ahhoz, hogy pánikbetegségről beszéljünk, egy hónap alatt legkevesebb 3-4 pánikrohamot kell átélnie a betegnek.

A pánikbetegség kezeléséhez történhet gyógyszerek szedésével vagy feltáró pszichoterápiával, amelynek célja, hogy a beteg szorongását kontrollálni tudja.A pszichoterápiával felfedhetjük az előidéző problémákat.A pánik a legtöbb esetben valamilyen megrázkódtatáshoz köthető, ez okozza később a szorongásos problémákat. A terápia jelentősen sok időt igényel, továbbá fontos a páciens gyógyulni akarása is a sikerhez.