A Pazer II-es

A Panzer I-es kifejlesztése közben a Német hadmérnökök előre látták, hogy a tank ereje nem lesz megfelelő a más országokban lévő harckocsik legyőzésére, ezért elkezdtek kifejleszteni egy közép-és könnyű harckocsi alapjául szolgáló páncélost, ami majd erőteljesebb lesz, mint a Panzerkampfwagen I-es. Az első prototípus 1935-ben került a gyakorlóterepre, ahol kiválóan teljesített és nagyban felülmúlta elődjét. A Man gyártelepén még 35-ben megkezdődött a sorozatgyártás, ami több mint 60db 10tonnás gépeket adott a Német harckocsizó egységnek. Az elsődleges fegyverzete egy KwK 30-as 20 milliméteres löveg volt, mellette egy Mg34-es géppuskával. A páncélzat 14,5 milliméteresre sikeredett, de ez sem olyan vastagra, amilyenre a Németeknek szüksége lett volna. A harckocsi könnyű úton 40kilóméter/óra sebességre is képes volt, és 200 kilométert is képes volt megtenni egy tanknyi üzemanyaggal. A harcoló csapatokhoz a különböző variánsok az Asuf a,Asuf b,és az Asuf C, jelzésűek kerültek ki. A 3-4 verziónál már egy újfajta futómű rendszert építettek, amivel még hatékonyabb lett a tank mozgása. Az F variánsoknál már Pak 38-as L/60-as páncélátütő löveget építettek a nagyobb tűzerő eléréséhez. 1942-ig szolgáltak a német első, azaz frontvonalakon megjárta Lengyelországot és Franciaországot, de mivel már a nagy testvére a Panzer III-as 1941-re már úton volt a csapatokhoz ezért lassan háttérbe szorult. A prototípus különböző variációkban is elkészült, volt légvédelmi feladatokat ellátó típusa, amiket nagyrészt a megszállt területeken alkalmaztak,de előfordult önjáró löveg formában is. Összesen 2000 példány készült belőlük, aminek az utolsó darabjai még Berlin védelmében is részt vettek.