A területi revízió kezdete

A müncheni egyezmény után a nagyhatalmak Csehszlovákia és Magyarország területi vitáját német-olasz döntőbíróság elé utalták.1938. november 2-án született meg az ún. első bécsi döntés. Hitler és Mussolini Bécsben Csehszlovákia, pontosabban Szlovákia területéből csaknem 12 ezer négyzetkilométer területet és közel 870 ezer lakost ítélt Magyarországnak. E lakosságnak 86,5%-a magyar volt, csupán 9,8%-áttették ki szlovákok, míg a csekély maradék rutének és mások között oszlott meg. Ilyen módon a területgyarapodás azoknak a délszlovákiai területeknek a visszatérését jelentette, amelyeken összefüggő tömbben és csaknem kizárólagosan magyar lakosság élt, vagyis az egyáltalán lehetséges feltételekközött az államhatár-változás az etnikai határ vonalát követte.Az első bécsi döntés, amely a családegyesítést megvalósította, és a területgyarapodást békés úton érte el, a társadalom széles tömegeiben növelte a rendszer és politikája iránti bizalmat. Csak egy kisebbség, a szocialista és a liberális ellenzék hangoztatta, hogy a Hitlernek köszönhető sikerért nagy árat kell majd fizetni.

Németellenes és demokratikus irányzatokA 30-as évek második felében új politikai irányzat volt kialakulóban, a népi írók mozgalma. Az agrárkérdés megoldását és az ország demokratikus megreformálását tűzték célul maguk elé és egy sajátos paraszti „harmadik utat” hirdettek.A népi mozgalom természetesen nem volt egységes irányzat. Különbözőtípusú értelmiségi csoportokat fogott – meglehetősen laza szálakkal – egybe. A népiesek – bízva Gömbös ígéreteiben – 1934-ben megpróbáltak együttműködni vele. A miniszterelnökben azonban csalódtak. Ezután a mozgalombanerősödött a demokraták és a radikálisok befolyása. A Márciusi Frontban a A Márciusi Front falukutató írók mellett baloldali egyetemisták és más antifasiszta értelmiségi csoportok is részt vettek.