A tradicionális családmodell

A hűség és hűtlenség kritériumai az adott társadalom kulturális beállítódottságtól, is függnek. A„mit szabad” és „mi a tilos” írott és íratlan szabályai szerinti értékelés bekerül a köztudatba, és ez tükröződik az egyén tudatában is.Korábban a párkapcsolatoknak – a mi kultúránkban – a valláserkölcsi alapon álló monogámia, az egynejűség volt a jellemzője. A házasságok egy életre köttettek: holtomiglan-holtodiglan esküvéssel. S valóban, a legtöbb párt csak az „ásókapa és a nagy harang” választotta el egymástól. A család egyben maradt, tovább erősítve a tradicionális családmodellt, amely mintául szolgált, és egységesítette a társadalmat a jövő nemzedék számára is. A család, mint a társadalom építőkövének mozaikja biztos alapot jelentett mind az egyén, mind a szociális környezet számára.Napjainkban ez a fajta mentalitás lényegesen megváltozott. Ehhez a változáshoz jelentős mértékben járult hozzá a második világháború után manifesztálódott szexuális forradalom, amely liberalizálta a nemi életet. A szerelem elvesztette korábbi jelentőségét, míg a szexualitás polgárjogot nyert.A szüzesség taburendszerének gátjai leomlottak. A korábbi kettős erkölcs értelmét vesztette, főleg az által, hogy a nők is elmentek szervezetten dolgozni. Így a továbbiakban nem szorultak rá a férfiak által korábban biztosított létfenntartásra, s a szervezett munkába állás megnyitotta számukra az önfenntartás lehetőségét. Korábban a nő társadalmi rangját az anyaság adta. Minél több gyereke volt valakinek, annál nagyobb tisztelet övezte a társadalmilag.