Aranyosi Ervin versei

Aranyosi Ervin: A szeretetről írom a versem

A szeretetről írom a versem,szívedhez, szívből küldöm én.Szeretném, hogyha megváltoznaminden rossz ezen a földtekén.Úgy szeretném, ha hinnél benne,kitárnád te is a szívedet,szeretném azt, hogy te is érezdmit is jelent a szeretet.Mosolyból mindig bőven mérnénk,felvidítva a lelkeket.Nem várnánk semmit viszonzásul,– ez, mit az ember megtehet.Életünk végéig fényben élnénk,Napunk varázsa hullna ránk.Szeretetünk jelképe lenne,fejünk felett a glóriánk.Lehajolnánk a rászorulóhoz,nyújtanánk kezet, kenyeret.Gyógyítanánk a magányos lelket,gyógyírként hatna a képzelet.Szerető szívek állnának mellénk,energiánk az égig ér,harag és bánat elmenekülne,látva a szeretet mennyit ér.Nem is kell más, csak hinned benne:amit te adsz, azt is kapod.Engedd be most a nagyvilágot,– tárd ki az összes ablakot.Felejtsd el azt, ha valaki bántott,bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt.Amíg a szeretet hajtja lelked,legyőzhetsz minden akadályt.Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek,alkossunk kört a föld körül!Szeretet lánca kössön össze,s a teremtőnk nekünk örül.Annyian élünk itt a földön,– senkit ne bánts, ez itt a cél!Legyen barátod minden ember,aki a planétánkon él.Ne vezessen, anyagi érdek,a szép, pénzben nem mérhető.Jövőt építs az utókornak,olyat, amely elérhető.Milliárd szív, ha együtt dobban,a földi élet szebb lehet.Ezért hiszek e verssorokban,amit átsző a szeretet.