Ausztria a Fasizálódás útján

A 20-as évek végén egymást követték a munkásmozgalom-ellenes intézkedések és törvények. 1929-ben a szabadságjogokat korlátozó alkotmánymódosításra került sor. A Heimwehr-szervezet az ország egyik legbefolyásosabb tényezője lett. 1932-ben, a gazdasági válság mélypontján, Dollfuss keresztény párti politikus alakított kormányt. Miniszterelnöksége alatt megerősödött a fasizálódás tendenciája. A külpolitikai körülmények is meggyorsították Dollfuss támadását a baloldal és a még megmaradt demokratikus intézmények ellen. 1934 márciusában írták alá az ún. „római jegyzőkönyvet” az olasz-osztrák-magyar tárgyalásokról. A tárgyalások időszakában, 1934 februárjában az osztrák jobboldal le akarta fegyverezni a szociáldemokrata Schutzbundot, kiprovokálta a proletariátus fegyveres önvédelmi harcát. Négy napon át tartott az ádáz küzdelem, bár a munkásság az ellenfél túlereje miatt egyáltalán nem bízhatott a sikerben. A következő napokban megtörtént az átmenet a nyílt diktatúrára. Feloszlatták a szociáldemokrata pártot és minden szervezetét (kilencezerhétszáz Leszámolás személyt tartóztattak le rövid néhány nap alatt, száznegyvenen kerültek statáriális bíróság elé és kilenc halálos ítéletet hajtottak végre.)A Mussolinivel kiépített szövetségnek egyetlen eredménye volt 1934 folyamán. Júniusban az osztrák nácik puccskísérletet hajtottak végre, és megölték Dollfuss kancellárt. A karhatalom még aznap leverte a lázadást, a merénylciket elfogták. Hitler nem nyújthatott híveinek nyílt katonai támogatást, mert Mussolini csapatokat vonultatott fel az olasz-osztrák határon. Dollfuss örökébe Schuschnigg lépett, aki folytatta elődje politikáját.