Az „afferens szintézis” elméletei

A szignalizáció elve döntő szerepet tölt be az állatok és az ember életében. A jel figyelmeztető hatása, az ún. megelőző visszarükrözés előre felkészíti a szervezetet a szükséglet kielégítésnek vagy élete megvédésének küszöbönálló aktusára ezen keresztül a jövő határozza meg a jelenit. Az állatoknál valóság megelőző visszatükrözése elemi pszichikus, formákban megy végbe – érzetekben, észleletekben, képzeletben és a képi gondolkodásban. Ezek fiziológiai mechanizmusait nevezte Pavlov első jelzőrendszernek.Az embernél a megelőző visszatükrözés a két jelzőrendszer kölcsönhatásában valósul meg, amelyben a vezető szerepet a második jelzőrendszer, azaz a beszéd és fogalmi gondolkodásfiziológiai mechanizmusa tölti be.A reflexelmélet elveinek továbbfejlesztése megteremtette az alapot új természettudományos elméleti elképzelések kialakítására. Ezek szerint az agyban olyan struktúrák és folyamatok is találhatók, amelyek a külső környezetből érkezű információ aktív szelekciója révén biztosítják a tevékenység vezérlésének optimális feltételeit. E problematikát érintik a funkcionális rendszer és az „afferens szintézis” elméletei, a „reflex-gyűrű” koncepciója stb. A funkcionális rendszernek mint az agy integráns tevékenysége egységének koncepcióját P. K. Anohin fogalmazta meg.Minden motoros aktus keletkezésének és kibontakozásának folyamatában alakul, miközben a már megvalósult mozgások többszörösen összehasonlítódnak a tevékenység végső, korábban kijelölt eredményével. A szándék megvalósítása közben végbemenő dolgokról, a működő izmok állapotáról szóló információ a központba fut be, ahol is megtörténik a már végrehajtott dolgok összehasonlítása azzal, aminek végrehajtására a szándék irányult, amit végre kellett hajtani.