Az elfojtás folyamata

A tudattalan az a pszichés terület, amelynek valamennyi eleme elfojtott állapotban van, nem talál kiutat a külső viselkedésbe.A tudattalan külön kategóriáját alkotja az, ami elfogadhatatlan az illető ember tudata számára. Az ideggyógyászok megfigyelték, hogy a pszichés betegségekben szenvedők a valóság egyes, számukra legnyomasztóbb tényeit nem fogadják el, nem veszik tudomásul. Így az anya, aki gyermeke halála miatt betegedett meg, úgy viselkedik, mintha nem tudná, hogy gyermeke már nem él.Ám a tudat szférájából kiűzött eszmék nem vesztik el dinamikai erejüket: továbbra is aktívan hatnak e szférára, saját specifikus energetikai töltettel rendelkeznek. Ha az elfojtott hajlam nem tudja leküzdeni az ész ellenállását, akkor kerülő úton, álcázott alakban igyekszik kitörni a napfényre. Olyan ez, mint a nagy nyomás alatt levő folyadék : valahol feltétlen áttör és kiözönlik.Az elfojtás Freud szerint nem „oktalan” harcot folytat az eszmékkel és affektusokkal általában, hanem fontos életfunkciókat teljesít : biológiai funkciót, amennyiben megvédi az „én”-t a kellemetlen visszaemlékezésektől, és társadalmi funkciót, amennyiben elnyomja az elfogadhatatlan hajlamokat. Az elfojtás folyamatát már a kora gyermekkorban megfigyelhetjük, a meg nem engedettről való első képzetek kialakultával.Mint társadalmilag fejlett lény, aki az ész ellenőrzése alatt áll, az ember tudja és érzi, hogy meghatározott hajlamokat el kell nyomni, el kell hárítani. A különösen fájdalmas, az adott társadalom és a személyes világnézet normáival összeegyeztethetetlen gondolatok, érzések és hajlamok ily módon elfojtódnak, a tudat szférájából a tudattalan területére szorulnak, elfelejtődnek. A tudat nem kizárja vagy elveti ezeket a pszichikus jelenségeket, hanem elhárítja, elnyomja, más ésszerűbb megjelenési formákra kapcsolja át őket.

Kapcsolódó fórumok:

• álomfejtés foghullás