Az ötödik gyökérfaj

Ma is ismerjük még a legendát a „Szent Szigetről”, Közép-Ázsiában, a Himalájától északra, ahol most ugyan hideg sivatagok húzódnak. Akkoriban viszont ez a táj csodálatosan szép volt, és Édenkertnek nevezték. Ez lett a hazája mindazoknak, akik megmenekültek Atlantisz haláltusájától, és ahol lehetőséget kaptak a fennmaradt atlantisziak arra, hogy megkezdhessék az árja faj kialakulásához vezető fejlődést.Ezek a kivándorlók az ősei a mai, ötödik, árjának is nevezett gyökérfajnak, vagyis a mi korunknak. Így a mi emberfajunk kezdetei egészen az atlantiszi ciklus közepéig nyúlnak vissza éppen úgy, mint ahogy most, az ötödik gyökérfaj életciklusa közepén, közöttünk is a hatodik gyökérfaj csírái kezdenek kialakulni.A jelenlegi, ötödik gyökérfaj kialakulása főleg Európában és Kis-Ázsiában történik.A fajok egy láthatatlan, felfelé irányuló spirál mentén változtak és alakulnak ki. A történetük is világosan mutatja, hogy az ember a ciklikus sorskerék fordulatai során egy teremtési folyamatban vesz részt. A kerék minden fordulata hozzátesz valamit, minden körben egy újabb képesség fejlődik ki, és test és értelem összhangban fejlődik.A mai emberiség gyökerei messze az atlantiszi időkbe nyúlnak vissza, és bölcsője Közép-Ázsia fennsíkjain ringott.Az első törzs, spirituális vezetéssel, egymást követő hullámokban vándorolt Közép-Ázsia annak idején magasra nyúló tájaira, amely hatalmas területeket ölelt fel. Ide tartozott a Góbisivatag, Tien Shai és Kuen Lun hegyei, valamint Beludzsisztán, Afganisztán, Perzsia és Türkménia területe. Ez a hatalmas kontinens-rendszer annak idején csodálatos, termékeny tájakból állt, éghajlata mérsékelt és egyenletes volt, és a környező tengerekben kisebb-nagyobb szigetek álltak.