Ázsiai cincérek

1997-től kezdődően Európa hol egyik, hol másik országában jelent meg az ázsiai citruscincér (Anoploszarvszerű, glabripennis). Az 1970-es évektől egy-egy ázsiai cincér Európába érkezéséről tudunk. Elsőként Olaszországba hurcolták be 1997-ben nagy bonsaiokkal, 2001-ben Ausztria folytatta a sort gránitszállítmányaival, majd Franciaország, Németország, Nagy-Britannia következett, de Lengyelország és Svájc sem maradt ki azon államok sorából, ahol ázsiai cincéreket találtak.Nálunk feltehetően két év alatt fejlődnek ki és érik el az 5 cm-es hosszúságot. A lárvák életük során megközelítően a fa 30cm hosszú szakaszában járatok tömegét rágják, amitől csökken a fa stabilitása, akadozik a tápanyagok áramlása.A fatestben alakítják ki bábbölcsőjüket. Bábozódás után a bogár a gyökérnyak közelében rágott kör alakú, 2 cm átmérőjűlyukon távozik a fából, majd érési táplálkozása során lombbal és kéreggel táplálkozik. A kártétel mindaddig nem ismerhető fel ,amíg a cincér a fán el nem készíti kirepülési nyílását. A nálunk őshonos cincérek nagyrészt a beteg, vagy korhadó fában fejlődnek. Ezzel szemben a behurcolt fajokat elsődleges károsítóként tartjuk számon, mivel élő fában is kifejlődhetnek, a jó erőnlétű fákat néhány év alatt elpusztítják. Nem igazán válogatósak. A fertőzések első tapasztalatai arra utaltak, hogy a városokba ültetettfák, közülük is a juharok vannak a legnagyobb veszélyben. Megtelepszenek gyümölcsfákon, de az erdőben is.A jó erőben lévő fák fatestében nálunk a kis és a nagy farontó lepke és az aranyporos nyárfacincér is járatot rág, ne tévesszük össze ezekkel az ázsiai cincérek károsítását!