Baba – mama- apa

Minden ember álma a nyugodt, kiegyensúlyozott élet, a boldog család.Gyermekkor, felelősségmentes agglegénylét, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy társat választottunk és gyermeket szeretnénk az imádott asszonytól.Új célok, kihívások tűnnek fel a láthatáron és nekünk át kell gondolni a szerepünket az életben, a családban.Jön a baba!Boldogságunk határtalan, büszkeségünk óriási, de még a jövevény érkezése előtt rendet kell tennünk a lelkünkben…Kisbabánk első kilenc hónapját édesanyja pocakjában élte le, ettől közelibb kapcsolat nem létezhet a világegyetemben, így hát érthető, hogy a gyermek édesanyja vállán fog megnyugodni, az ő hangjára fogja a sírást abbahagyni.Picink még úgy érzi, egy édesanyjával, nem tudatosult benne az „elválás”.Ahogy telnek a hónapok, úgy tágul a világ a gyermek számára, kezdi felismerni a hangokat, arcokat, majd a két szülőhöz való kapcsolata is kissé megváltozik.Anya még mindig az első, de lassan ráébred a kisember, hogy van saját teste és mozgástere.Egyre többször keresi édesapja társaságát, hiszen úgy senki nem játszik vele, mint az apa.A baba-mama viszony csodálatos, minden perce élmény az anyának és a babának, ám apa sem kell, hogy kívülről szemlélje az eseményeket.Valószínűleg párunk igényli majd a segítségünket, de ha úgy érezzük, vállaljunk nagyobb szerepet!Fürdetni csodálatos! Tenyerünkben el fog hallgatni a síró baba, hiszen biztonságban érzi magát.Nem szégyen énekelni, mondókát mondani és így altatni a bébit.Töltsünk időt kettesben a gyermekkel, aludjunk mellette!Idővel rá fogunk jönni, hogy mellőzve sosem voltunk, és talán a baba-mama kifejezés is átfogalmazható: baba-mama-apa.