Csontváry Kosztka Tivadar

Csontváry 1853-ban, Kisszebenben született, gyógyszerész fiaként. Kisgyermekkori élményeihez tartozik, hogy egy üstökös látványa rendkívül megérintette, és figyelmét a természet felé fordította. Leginkább a kőzetek, növények, rovarok, madarak tanulmányozása, gyűjtése érdekelte. A kisszebeni idillnek 1865-ben vége szakadt, mert nem sokkal a házukat érő tűzvész után, melyben nővérét elvesztették, Szerednyére költöztek. Nem töltött itt hosszú időt, mert 15 évesen Eperjesre vitték, ahol egy szatócsboltban kellett dolgoznia. Közben apja áttelepedett Szabolcsba,és gyógyszertárat nyitott. Ő is inkább apja mellett a gyógyszertári munkát választotta. Jól hasznosíthatta kereskedelmi tapasztalatait, sőt a növényekről szerzett ismereteit is, a gyógynövények gyűjtésével, és árusításával. Beiratkozott egyetemre, ahol többek közt vegytannal, ásványtannal foglalkozott, de volt olyan időszak, amikor jogot is hallgatott. Később Iglóra került szintén gyógyszertárba. Első rajzát ekkor, egy vény hátuljára alkotta, amely elnyerte főnöke tetszését. Állítólag ezután hallotta azt a természetfölötti kijelentést, miszerint ő lesz a legnagyobb napút festő, Raffaellonál is nagyobb. Ezután erre az elhívásra kezdett felkészülni. 1881-ben Rómába utazott, hogy megnézze a nagy művészek alkotásait, itt megállapította, hogy „bár sokat és szépet alkottak, de az isteni természetet nem szolgálták képeikkel”. Így értette meg, hogy miben lehet nagyobb Raffaellonál. Ezután Gácson gyógyszertárat nyitott, hogy megalapozhassa anyagilag is céljait. Tíz év munka és spórolás után Münchenbe utazott festőiskolába, majd többfelé is tanulta a festészetet. Mint látjuk későn, 41 évesen kezdett alkotni. A festéshez kereste a megfelelő témát, és a „napszíneket”, ezért szinte folyton úton volt. Az első alkotói útja Rómába, Nápolyba, Pompeibe vezette, de a következő állomása már Selmecbánya volt. Jellemzően nyáron meglátogatta a Kárpátokat, a Tátrát, és ahogy hűvösödött délre húzódott, talán ezzel is követve a Nap útját. Közben persze Magyarországon is születtek gyönyörű alkotásai, mint pl. a Keleti pályaudvar, vagy a hortobágyi csikós jelenet. Az is jellemző volt rá, hogy útjai során nem mindig festett, hanem figyelte, és csodálta a természet monumentális szépségét.Például Taorminába is sokszor visszament, mielőtt nekiállt volna a festéshez. Amikor viszont a vásznat megrendelte, hamar elkészült a művel, mert addigra a fejében meg volt minden részlete. Útjai során többször bejárta Egyiptomot, a Szentföldet, a görög szigeteket, Szíriát, Libanont, mindezekről csodálatos képei tanúskodnak. Úgy érezte, hogy a természet szépségeit hatalmas képek formájában érdemes megörökíteni, ezért több 20 négyzet m körüli festménye van, ilyen pl. a Baalbek című. 1912-től 1919-ben bekövetkezett haláláig filozófiai tartalmú írásokat, brosúrákat jelentetett meg.Csontváry festészetét nehezen lehet bármelyik stílusirányzatba besorolni. Kortársai nem értékelték művészetét, személyét különcnek tartották. Elfogadott nézet, hogy skizofrén volt, bár ezzel Czeizel Endre vitatkozik. Ő behatóan tanulmányozta Csontvári életét és személyiségét, és inkább skizoid személyiségnek nevezi, aki bár viselkedésében hasonlít a skizofrénhez, de tünetei nem érik el a betegség küszöbét. Alkotásai fennmaradását Gerlóczi Gedeonnak köszönhetjük, aki egy aukción megvásárolta képeit, a nagyobb méretűeket a fuvarozók elől, akik ponyvának használták volna. Ezekből többet is meg lehet tekinteni Pécsett a Csontváry Múzeumban.