Dührohamok

Hisztériás roham megszokott eseménynek számít két és négy év közötti gyerekeknél. Leegyszerűsítve azzal magyarázható, hogy a gyerek ítélőképessége még nincs olyan szinten, mint akarata, és nyelvi készsége nem fejlődött még annyira ki, hogy elmagyarázza, s érvekkel alátámassza, mit akar. Második évének vége felé mind gyakoribbá válnak szüleivel való összetűzései – közeledik a „dackorszak” néven ismert időszak. A dühkitörések sokféle alakot ölthetnek: többnyire földhöz vágja magát a gyerek, rúgkapálózik, visítozik, falhoz csapja a lábát, vagy vissza próbálja tartani a lélegzetét. Nem törődik saját biztonságával, kemény tárgyaknak megy neki és könnyen megsérülhet.Mi a teendő?Őrizzük meg a nyugalmunkat.Még ha miellenünk irányul is a gyerek dühe, ne mutassunk felindultságot. Kedélyállapotunk könnyen átragadhat a gyerekre.Amennyire lehet, próbáljunk nem venni tudomást a gyerekről. Menjünk el a közeléből, de ne olyan messzire, hogy ne lássuk. A dühroham nézőközönség híján sokat veszít erejéből. Tegyük el az élesen kiálló, hegyes végű bútordarabokat, törékeny tárgyakat, nehogy baj érje a gyereket. Ha mindez hatástalan, tartsuk ölben a gyereket, amíg meg nem nyugszik. Lehet, hogy megpróbálja kiszabadítani magát, de az is előfordulhat, hogy rájön: vigaszra és megértésre van szüksége.Mikor forduljunk orvoshoz?Dühroham miatt nemigen szükséges orvoshoz fordulni. Ám ha a gyerek ötéves kora után is hisztériás kitöréseket rendez, vagy ha nehezen tudunk megbirkózni a helyzettel, kérjünk orvostól, esetleg pszichológustól tanácsot.Mit várhatunk az orvostól?• Az orvos megtudakolja, milyen gyakoriak, milyen jellegűek a rohamok, és kapcsolódnak-e hozzájuk egyéb magatartásbeli problémák is. További felmérésre és értékelésre esetleg gyerekpszichológushoz utalja a gyereket.Súlyosnak tekinthetők-e?Alkalmatlan időben, kínos helyzetekben fordulhatnak ugyan elő, de önmagukban nem veszélyesek. Még akkor sem tesz kárt magában, ha szinte az elkékülésig visszatartja a lélegzetét. Létezik egy reflex, amit nem tud legyőzni az akarat, és ez a reflex lélegzetvételre kényszeríti az oxigénből kifogyó szervezetét.