Elegendő-e az anyatej

A szoptatási készség egyenes arányban van az anya ilyen irányú ismereteinek mennyiségével. Az is nyilvánvaló, hogy az anyaa kívánt gyermekét szívesen szoptatja, ezzel szemben a nem várt gyermekénél ezt terhes kötelességének érzi. Általában az anő, aki nem tud „jó” feleség lenni, könnyebben mond le anyaként a szoptatásról is.Vannak anyák, akik betegségük miatt, orvosi vélemény alapján nem szoptathatnak, ezért szülés után el kell apasztani azemlőjükben a tejképződést. Ők már a gondolat felvetődésekor zokogásba törnek ki, és napokig sírnak emiatt. Alig lehetmegvigasztalni őket azzal, hogy egészen biztos, hogy belőlük jó anya válik akkor is, ha a szoptatásról le kell mondaniuk.Egészen más a helyzet azokkal az ideges, meggondolatlan anyákkal, akik egyik napról a másikra szinte elválasztják újszülöttvagy alig néhány hetes csecsemőjüket. Elrejtve a valódi okot, szinte mindig azt mondják, „nincs tejük”. Ők inkábbingerültséget, haragot éreznek gyermekük iránt, valamiféle rabságot látnak anyai kötelességükben. Úgy gondolják, hogyhamarabb nyerik vissza egyéni szabadságukat, ha gyermeküket nem szoptatják. Tévednek.A terhességi idő alatt a fejlődő magzat csak arra érett meg, hogy megszülessen. A szülés, a szétválás számára ismegrázkódtatás. Idegrendszerének a fejlettségi foka még olyan szintű, hogy további kilenc hónapig tartó szoros anyaitesti-lelki kontaktusra van szükség.Amikor a szakemberek a szoptatásról beszélnek, többnyire az anyatej védő szerepére gondolnak. Arra az élő anyagra, amielőtt még ma is nagy tisztelettel áll a tudomány. Újabb és újabb alkotórészét mutatják ki, úgy tűnik, hogy a megismeréskimeríthetetlen.