
Az erdő a Tisza és a Körösök árterében, a Bihari-sík területén fekszik, a Nagy-Alföld legmélyebb teknőjében.A terület a múlt századi lecsapolásokig, ármentesítésekig mocsaras, lápos terület volt. Igen gazdag volt vízi élővilága.A lecsapolások után az állandó vízborítottság megszűnt. Kotus és szikes területek nagy számban maradtak vissza. Élővilága is jelentősen megváltozott. Az egykori tölgyesekből csupán néhány úgynevezett hagyásfa maradt vissza.A Csere-erdő természetvédelmi területté nyilvánították, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának fennhatósága alá tartozik. Teljes területe 106, 8 ha.
Jellegzetesebb növényei:Kora tavasztól késő őszig sűrű gyep uralkodik, különösen esősebb nyár esetén. Az aljnövényzetben több gombafaj is megtalálható. Ilyenek a mezei szegfűgomba vagy a nagy őzlábgomba.A mocsárréten a zsombéksás és a rókasás szép zsombékosokat alkotnak.Az erdő elszikesedett tisztásain domináns faj a sovány csenkesz. Tavasszal nagy tömegben virít rajta különböző színárnyalataiban az agárkosbor.Igen gazdag cserjeszinttel rendelkezik. Az illatos virágú gyepűrózsa, a cseregalagonya, a kora tavasszal dúsan virágzó kökény, a zöldes virágú, piros termésű csíkos kecskerágó, a sárgásfehér, apró virágú fekete bodza, az apró, halványpiros virágú, fehér, gömb alakú termést érlelő hóbogyó a jellemző cserjéi.Az erdő két uralkodó fája a kocsányos vagy mocsári tölgy, ami a jobb parton reliktumfaj (maradványfaj), a bal parton viszont ültetett, valamint a fehér akác.
Jellegzetesebb állatai:A rézvörösen fénylő aranyos bábrabló, a nagy hőscincér, a földi poszméh, a fürge gyík és a keleti sün népesítik be a gyepszintet.A madarak közül említést érdemel a tőkés réce, a rendkívül hasznos vörös és kék vércse. Néhány karvalypár is költ az elhagyott szarkafészkekben. Jelentősek még a balkáni gerle, a kakukk, a kuvik, a búbosbanka. Az erdőszélek gyakori fészkelője a hamvas varjú és a szarka.Az emlősök közül említést érdemel a róka, a pézsmapockok, valamint a dél-európai kószapocok vagy vízipocok. Amióta védett állat, az erdő északi szélétől a gáborjáni hídig lévő Berettyó-szakaszon néhány vidrapár is él. Számuk szaporodóban van. Az erdőt körülvevő mezőkről megjelent a 80-as évek óta az őz, valamint a fácán.
Az egész környék egyetlen olyan ligeterdője, amely még őrzi az Alföld néhány jellegzetes növényét vagy egyre ritkuló rovar- és madárvilágát, ezért mindenkinek kellemesen élményt nyújthat, aki szeret néhány órát eltölteni a természetben, és élvezi annak apró csodáit.
Kapcsolódó fórumok:
- arányos testméretek
Hozzászólások (0)
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass!
BejelentkezésMég nincs hozzászólás.
Legyél az első, aki hozzászól!