Féltékenység – A zöld szemű szörny, aki bennünk él

„Aki féltékeny a Párjára, az magából indul ki…” – szokta volt mondani a Párom.Bizonyára Önök is hallották már ezt a nézetet.De vajon igaz-e?Bár elsőre furcsának hangzik, mégis van benne valami…Mit is jelent féltékenynek lenni?A féltékenység olyan, mint a hagyma, több rétegből áll.Akad, aki a Párjában nem bízik, akad, aki a környezetében, -de valljuk be-, a legtöbben Önmagunkban nem bízunk.A legtöbb jelenet épp amiatt alakul ki, mert nem hisszük, vagy nem merjük hinni, hogy elég jók vagyunk Életünk Párja számára.Önmagunkban, saját értékeinkben nem bízunk annyira, hogy elfogadjuk a tényt, hogy boldoggá tehetjük Szerelmünket.Egy bizonyos szinten mindenki féltékeny, ami kell is.Hiszen, az már régen rossz, ha cseppet sem érdekel minket, mi van a Párunkkal.De az már túlzás, ha folyton ellenőrizzük, gyanakodunk.Bár össze kötöttük életünket, attól még mind a kettőnknek meg kell, hogy hagyjuk a szabad életteret.Rengeteg energiát emészt fel a féltékenység, ezt a fölös energiát inkább fordítsuk arra, hogy minden nap kimutassuk Párunknak, mennyire szeretjük, és mennyire szerencsések vagyunk, amiért hozzánk sodorta az Élet.A Szerelem nem működik Hit, Bizalom, és Tisztelet nélkül.Hinni, bízni és tisztelni kell a Másikat, de Önmagunkat is!A figyelmesség, melyet a Másik fél iránt tanúsítunk megmutatja, mennyire fontos Ő nekünk.Sok kapcsolat ezen értékek hiánya miatt megy tönkre.Nem szabad behódolni a tendenciáknak, és patáliát rendezni vélt, vagy valós okokból.Szeretni kell, küzdeni, és mindenek előtt TISZTELNI azt a csodát, amit úgy hívunk: SZERELEM