A fotokémiai szmog

A széntüzelés visszaszorulásával, a korszerű fűtéstechnikai berendezések elterjedésével jelentősen csökkent a levegő SO2 koncentrációja és a téli füstködök veszélye.A gépjárműforgalom növekedésével azonban újabb szennyezőanyagok jelentek meg a légkörben.A ’40-es években Los Angeles környékén, ahol már akkor igen jelentős volt a gépjármű forgalom, a levegőszennyeződés új formája tűnt fel, amely alapvetően különbözött a Londonra jellemző füstködöktől.Az ’50-es évekre kiderült, hogy a nitrogén-oxidokkal, szén-monoxiddal és különböző szénhidrogénekkel szennyezett levegőben olyan fotokémiai reakciók játszódnak le, amelyek során mérgező és ingerlő anyagok keletkeznek.Kedvezőtlen meteorológiai feltételek között ezek az úgynevezett másodlagos szennyezőanyagok felhalmozódhatnak a légkörben, kialakulhat ezáltal a fotokémiai szmognak nevezett jelenség.A közlekedési és ipari eredetű légszennyeződés növekedésével a fotokémiai szmog Európában is megjelent.A fotokémiai szmog a nitrogén-oxidokkal, szén monoxiddal, és a különböző szénhidrogénekkel szennyezett levegőben, a napsugárzás hatására végbemenő kémiai folyamatok következménye.Ebben az ózonképződés az egyik legjellegzetesebb folyamat, és a reakciótermékek közül is az ózon a legjelentősebb (mennyiségileg), ezért a szmog erősségét, súlyosságát általában az ózonkoncentrációval jellemzik.Az ózon, mint tudjuk, erősen oxidáló anyag.Szmog esetén először könnyezésre, szem irritációra panaszkodnak az emberek.Később a légutak ingerlése is erősebbé válik, köhögés, torokfájás, légzési nehézségek léphetnek fel.