Háborús gazdasági viszonyok

A lakosság jelentős hányada nem érezte a háborúba lépés teljes súlyát. A rendszer az országgyarapítás sikerei következtében komoly tömegbázissal rendelkezett. Általános volt a kormányzó személyébe vetett bizalom. A lakosság többsége passzívan tudomásul vette az egyre sűrűbben megjelenő zsidóellenes és más, a szabadságjogokat korlátozó intézkedéseket. A kormányzat pozícióit erősítette a háborús gazdasági konjunktúra. A munkanélküliség gyakorlatilag megszűnt. Az egy munkásra jutó nominálbér megkétkonjunktúra szereződött. Viszont a gyárakat hadiüzemmé nyilvánították, és így megszűnta munkahely változtatás lehetősége.A parasztságot 1942-től igen szigorú beszolgáltatási rend terhelte. A szántóterület tiszta jövedelmének minden aranykoronája után meghatározott mennyiségű termény és termék beadását írták elő rögzített hatósági áron.Az élelmiszerek és más közszükségleti cikkek adagolását fokozatosan vezették be. 1941 szeptemberében Budapesten és a peremvárosokban bevezették a liszt- és kenyérjegyet. A járandóság több ízben módosult. 1943 októberében a fejadag naponta és személyenként 25 dkg kenyér, illetve havonként és személyenként 5 kg kenyérliszt. 1940-től csak jegyre lehetett cukrot és zsírt, 1942-től tejet vásárolni. Tejet csak terhes anyák, gyermekek, betegek és idősek kaphattak. A húsfogyasztást a„hústalan” napok rendszeresítésével, majd a hús- és felvágottjegy bevezetésével korlátozták.1941 májusától kötelező lett minden fogyasztó számára a vásárlási könyv, amelyben a kereskedőnek minden nem-élelmiszer jellegű közszükségleti cikk vásárlását be kellett jegyeznie. Eleinte csak az üzemanyag, a tüzelőfélék és petróleum (ekkor még a háztartások többségének egyetlen világítóanyaga) mennyiségét maximálták. Később azonban megszabták a vásárolható ruházati cikkek és tisztálkodási eszközök mértékét is. (Pl., fejenként és havonta 1 db pipereszappan.) Bár mindinkább érezhetővé vált a drágulás és terjedt a„feketepiac”, a kormányzat 1944 őszéig fenntartotta a közellátás szervezett rendjét.Csak kevés beavatott volt tisztában azzal, hogy az egész magyar gazdaság egyre inkább német érdekeknek rendelődött alá, a német tőkeérdekeltségek a hazai iparban mind nagyobb szerepet játszottak.