Hogyan született a pszichológia?

„A pszichológia hosszú múltra tekinthet vissza, története azonban meglehetősen rövid” – állapította meg egy tudós. Való igaz, a pszichológiát csak mintegy száz éve nevezhetjük tudománynak, amióta Wilhelm Vundt Németországban felállította pszichológiai laboratóriumát. Az agy és a viselkedés iránti érdeklődés azonban legalább olyan régi keletű, mint az első írásos emlékek.A pszichológiát foglalkoztató nagy kérdések többségének gyökerei az ókori görögök világában fedezhetők fel. Homérosz csaknem 3000 éve csodálkozott cl az emberi személyiség sokféleségén: Van, kinek isten a harcierényt nyújtotta sajátul; / van, kinek épp táncot, másoknak a dalt meg a lantol, I s van, kinek oly okos elmét tesz kebelébe a dörgő ! Zeusz, hogy igen sok nép veszi aztán annak a hasznát” (Devecseri Gábor fordítása).Arisztotelész katarzisról alkotott felfogása pszichoterápiai elmélet is volt. Az ókori filozófus megállapítása szerint a tragédiák megtekintése az emberekben félelmet kelt és szánalmat ébreszt, s ezzel megtisztítja elméjüket a negatív érzelmektől. A drámaíró Aiszkhülosz is hasonló következtetésre jutott: „a szó a beteg elme orvosa”. Jó kétezer évvel később Sigrnund Freud bécsi orvos az ógörög drámákat is segítségül hívta, hogy velük illusztrálja a tudattalanra vonatkozó tanait, s a szót – a pszichoanalízis során megszólaltatott beteg szavait – az elmezavarokgyógyításának alapjává lenne. Az orvostudomány atyjának nevezett Hippokratész igen korszerű nézeteket vallott, amikor azt hangoztatta, hogy az elmebetegségek természetes okokra vezethetők vissza, s hogy az érzelmek és gondolatok központja az agyban található. Arisztotelész szerint az emberi psziché a test része, s a gondolkodásra és a morális választásra való képességünk úgy fejlődik, ahogyan az agy egyre több adatot dolgoz fel.