Kacsacsőrű emlős

A kacsacsőrű emlős ránézésre elég szokatlan teremtmény, a tojásrakó emlősök alosztályába tartozik.Legközelebbi rokona a hangyász, amely a kacsacsőrű emlőssel szemben szárazföldi állat. Kövületben megtalálták 130 millió éves maradványát, ami azt jelenti, hogy ez az állat már akkor létezett, amikor dinoszauruszok uralták a földet!

A kacsacsőrű emlős Ausztrália keleti partjain és Tasmániában honos. Tiszta vizű folyókban, patakokban él. Legaktívabbak hajnalban és alkonyatkor, bár ez egyedenként változik, és függ a párzási időszaktól, a víz hőmérsékletétől, az ember közelségétől és a táplálékforrástól is. Ezért aztán lehet aktív nappal, éjjel, hajnalban vagy alkonyatkor is.

Főleg édesvízi rákok, kisebb halak és vízi gerinctelenek képezik táplálékát. Nagyon érzékeny elektro-receptorral ellátott csőre van, aminek segítségével a legkisebb vízmozgást is észleli, és ez prédája nyomára vezeti.Amikor nincs a vízben, a kacsacsőrű emlős egy föld alatti járaton keresztül biztonságos üregébe vonul. Ez ideális hely fészeknek, valamint az utódok is itt nevelkednek.A hím mindegyik lábán sarkantyú van, ami egy méregmiriggyel van összekötve. Ezt leginkább területe védelmére használja a párzási időszakban – a riválisnak nagy fájdalmat, bénulást, vagy akár halált is okozhat.

Számuk nagyjából állandó, bár ez előre láthatólag csökkenni fog illegális befogásuk és a vizek szennyezése miatt, illetve azért, mert gyakran halászhálókba akadnak. Védelmük érdekében a leggyorsabb és legegyszerűbb összegyűjteni a szemetet, ami a vizekbe kerülne.