Kivi

Kínából származik, ahol a folyópartok rendkívül nedves, árnyékos környezetét szereti. Az apró, sárgadinnyéhez hasonló gyümölcsnek számtalan neve terjedt el. Csak néhány éve ismert hazánkban. A növény jellegéből adódóan (hasonlít a melegházi uborkára) termesztéséhez erős tartószerkezetre van szükség.A gyökérzet a talaj felszínéhez közel helyezkedik el. Kétféle hajtása van, a vegetatív és a termőhajtás. A tavaszi hajtások csak vegetatív rügyeket képeznek.A növény váltivarú, tehát a telepítéskor nővirágú és hímvirágú fajtákat ültessük keverten.A kivi ugyan elviseli a -30 °C hideget is mély nyugalmiállapotban, de rügypattanáskor már -1 °C-nál is károsodik. A szőlő fakadása előtt indul meg a vegetációja, a tavaszi fagyokmiatt veszélyes időszakban.A hímvirágok igen sok pollent termelnek, a beporzásnál előnyös a méhek közreműködése.A jó vízáteresztő, kevésbé agyagos, laza talajokat szereti, a köves talajt is jól elviseli. Az enyhén savanyú vagy közömbös kémhatást kedveli, a mészre kissé érzékeny.Fagyzugos, szeles helyre ne telepítsük. Széles, kiterülő levelei könnyen beszakadnak, a szél hatására fiatal hajtásai leszáradnak.Termesztéséhez a nagy páratartalom fontos, az öntözés – legalább hetente kétszer, 20-25 mm mennyiséggel – elengedhetetlen.Gyümölcse késő ősszel érik be, valószínű, hogy gyümölcsét legfeljebb fóliatakarással menthetnénk meg, érlelhetnénk be. Kezdeti tapasztalataink arra engednek következtetni, hogy hazánkban e gyümölcs csak mint kuriózum jöhet számításba.