A krokodil egy igazi ősi faj

A krokodilok a mai állatvilág legősibb képviselői közé tartoznak, a faj kialakulása korábbra tehető, mint a dinoszauruszoké. Ez alatt a hosszú idő alatt, azonban, küllemük alig változott. Ma mint egy húsz fajuk van, között találjuk még a legnagyobb ma élő hüllőt. A krokodilok körülbelül 200 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki. Az ősi krokodilok még teljesen szárazföldi életmódot folytattak, nem úgy, mint az utódaik, amelyek részben a vízben élnek. Lábuk hosszabb, orruk rövidebb volt, mint a ma ismert krokodiloké. Miközben a földtörténeti középidő (mezozoikum) vége felé, körülbelül 65 millió évvel ezelőtt az akkori szárazföldi fajok jelentős része kihalt, az krokodilok eléggé alkalmazkodóképesnek bizonyultak ahhoz, hogy fennmaradjanak.A krokodilok és az aligátorok a hüllők osztályának Crocodylia rendjébe tartoznak. Könnyen felismerhetők jellegzetes gyíkszerű testalkatukról, a testüket borító pikkelyekről és szarulemezekről, félelmetes fogakkal fölfegyverzett hatalmas, erős állkapcsukról. A krokodilok minden faja kivétel nélkül a Föld melegebb tájain honosak. A rendet három családra osztják: az egyikbe a krokodilok, a másikba az aligátorok és a kajmánok tartoznak., a harmadik pedig egyetlen fajból, a gaviálból áll. A krokodilok karcsúbb testűek és megnyúltabb fejűek; az aligátorok és a kajmánok feje rövidebb és szélesebb. A krokodilok könnyen megkülönböztethetőek arról, hogy amikor a szájuk csukva van, alsó fogsorukban a negyedik fog jól látható. Az aligátoroknál ez a fog nem látszik, mert egy gödörbe helyezkedik el. Bár az egyes fajok alkatukban feltűnően hasonlítanak egymáshoz, végső testméretük tág határok között (1,5-7 m) változik. A krokodilok valamennyi faja vízközelben – mocsaras területen, kisebb nagyobb tó, lassan hömpölygő folyó vagy csatorna mellett – él, és sokat tartózkodik a vízben. Hidegvérű állatok lévén a vízre mint a hőmérséklet-változásokat tompító közegre van szükségük. Az éjszakát rendszerint a vízben tölti, napközben pedig a parton heverészik és sütkérezik a napon. Kánikulában árnyékba húzódik, vagy a víz alá merülve hűti le testét. A nagy hőségben leggyakrabban nyitott szájjal lehet látni a krokodilokat – mivel verejtékezni nem képesek, és csak így tudják a vizet párologtatni, s ezzel testüket hűteni. A krokodil szívesen él nagyobb csoportokban, védik a territóriumukat, és a csoportban rendszerint egy domináns hím uralkodik. A domináns hím több időt tölt a vízben, a területének határa mentén föl-le cikázva elűz minden más nagy termetű hímet, és gyakorta hangos üvöltést hallat. A krokodilok sokféle hangot tudnak kiadni – röfögnek, sziszegnek, morognak és mély hangon vartyognak -, s e hangok mindegyikének külön jelentése van.A szárazföldön általában eléggé könnyedén járnak testükből oldalirányban kinyúló lábaikon, de ha kell, egyfajta szaggatott vágtára váltanak, vagy hason csúszva lopakodnak.A vízben erőteljesen úsznak, hosszú, erős farkuk széles csapásainak köszönhetően. A vízben képesek hosszú órákig mozdulatlanok maradni, ekkor az egész testük a víz alá merül, csak a fejük tetején elhelyezkedő orrnyílásuk, szemük és fülük emelkedik a víz színe fölé. Lélegezni csak a víz fölött tudnak, de hosszabb időre is lemerülnek a víz alá. Ilyenkor fülük és orrnyílásuk becsukódik, szemükre védőhártya ereszkedik.