Miért játszunk?

Játék és játék között nagy különbségek vannak. Ez valószínűleg senki számára nem újdonság, de csak – a játékról, játéktörténetről, pedagógiájáról és pszichológiájáról szóló szakirodalmakban elmerülve – tapasztalható meg, milyen nehéz is pontosan definiálni a játékot. Rengeteg magyarázat, elmélet született az évek során, amely egy-egy szempontból vizsgálja a játékot, s gyakran csak egy-egy aspektusát emeli ki. Azonban a játék sokkal komplexebb, minthogy csupán valamely elemét kiemeljük.A játék tulajdonképpen gyűjtőfogalom, s nagyon sokféle tevékenységet sorolhatunk hozzá. Játék például, amikor a csecsemő kezébe veszi a csörgőt és rázogatja, élvezi a színek és hangok játékát. Számára még az is játék, amikor testrészeit ide-oda mozgatja, próbálgatja testi képességeit, korlátait. Maga a beszéd megtanulása is játékos folyamat, hiszen örömét leli nyelve mozgatásában, bizonyos hangok kiadásában. Kisgyermekek számára játék a szaladgálás vagy egy galamb kergetése, a várépítés vagy a felnőttek utánzása: a főzőcske, a barkácsolás. Nagyobb gyermekek élvezik a társas játékokat, a másokkal való együttjátszást, ahol már bizonyos szabályokat is be kell tartaniuk, s megjelenik a versenyszellem is.Azonban a játék nem korlátozódik a gyermekkor időszakára, hiszen nemcsak ebben az időszakban játszunk, csupán ekkor nagyobb teret illetve figyelmet kap, mivel a gyermek ezt a tevékenységi formát alkalmazza a leggyakrabban. Azonban ez is csak látszólagos. Hiszen közben számtalan dolgot megtanul, készségeket sajátít el és fejleszt.A játék az ember számára olyan tevékenységi forma, amely egész élete során végigkíséri. Elengedhetetlen jellemzője, hogy örömet okoz és szabad választás eredménye. Így a pubertáskorban és a felnőttkorban is fontos szerepet kap, hiszen mint örömforrás alkalmas a stressz oldására is.