Nitrogénkötők

A makroelemek fölvételének elősegítésében legismertebbek a légköri nitrogén megkötésért felelős talaj-mikroorganizmusok.A talajban szabadon élő fajok (Azotobacter, Azospirillum, Pseudomonas), illetve a növényekkel átmeneti társulást létrehozó úgynevezett asszociatív nitrogénkötők lehetnek. Az utóbbiakhoz tartozó Azospitillum nemzetség néhány képviselője pl.elsősorban az egyszikű növényekkel létesít átmeneti társulást. A pillangósvirágú növényekkel szimbiózisban élő nitrogénkötőbaktériumok (Rhizobium, Bradyrhizobium, Synorhizobium) növényfaj-specifikusak, alkalmazási körük tehát igen szűk, még ha alegnagyobb mértékű nitrogénkötésre is képesek. Szimbiózisnak nevezzük ezt az együttélést, mert az mindkét fél számára kedvező.A növény nitrogénigényének nagy százalékát a baktérium áldásos tevékenysége előteremti , a növény ugyanakkor fedezi amikroszervezetnek a nitrogénkötéshez szükséges hatalmas energiaigényét. A szabadon élő nitrogénkötők nem támaszkodhatnaka növény segítségére, ezért csak igen kismértékű a nitrogénkötés mértéke, és az asszociatív nitrogénkötőknélsem haladja meg általában az évi 50 kilogrammot hektáronként. A teljes nitrogénműtrágyázást ezzel a módszerrel nem lehet kiváltani,de az intenzív nitrogénműtrágyázás kedvezőtlen hatásai miatt feltétlenül javasolt nitrogénkötő mikrobákkai kiegészíteni a tápanyagellátást.Mikrobiológiai oltóanyagok a foszfor mobilizását is segíthetik.Ez a folyamat azért is igen fontos, mivel gyakran előfordul, hogy intenzíven trágyázott, magas foszfortartalmútalajban a növények foszforhiányban szenvednek!